AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

ismerkedett meg útja során, hanem a természettudományok egy-egy ágával is. Jelentős számban orvosként működtek hazatértük után. Gyakran egész vármegye tartozott hozzájuk, ezért sokat kellett utazniuk. Közben az ország földrajzi és természeti leírásához hitelt érdemlően tudtak anyagot gyűjteni, s szakmailag is megfigyelhettek sok hasznos dolgot. Számukra fontosak voltak az ország éghajlati viszonyai, a sűrűn található gyógyfürdők, sőt az egyes embercsoportok szokásai is. Külön jelentősége van annak, hogy — elsősorban a Felvidéken — evangélikus lelkész- és orvosdinasztiák alakultak ki. Folytonosság révén, tudományos munkájukhoz családi iratok, felhalmozódott könyvek és más gyűjtemények álltak rendelkezésükre. Ügyszeretetük, tenniakarásuk, mely többnyire a pietista irányzatból táplálkozott, példaadó volt. Egyértelműen hazaszeretetről beszélhetünk esetükben: sok esetben bizonyítani lehet, hogy a külföldön maradás csábításának nem engedve, az édes hazáért tenni akarás hozta haza őket. Tudományos munkásságukat itthon is folytatni akarták, a hazai viszonyok azonban meglehetősen elmaradottak voltak. Még a külföldi tudós társaságokkal fenntartott kapcsolat is nehézségekbe ütközött. Egy vármegyei orvos vagy gyülekezeti lelkész nem mindig és általában csak nehezen juthatott szakkönyvekhez. Gyakran előfordult, hogy külföldi folyóiratba, gyűjteményes kötetbe elkészített cikk megjelenéséről a szerző évek múltán és csak barátai leveléből értesült, példányhoz nem jutott hozzá. Ilyen körülmények között a tudományos élet művelésének az egyetlen lehetséges módja Magyarországon — ahol folyóirat még egyáltalán nem létezett — a baráti levelezés. A külföldön működő tudós társaságok életében is jelentős szerepet játszott a levelezés: ám ott a közérdekű események, tudományos eredmények, felhívások stb. folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben szélesebb körben elterjedhettek. Hazai tudós társaság-tervezeteink természetesen figyelembe vették az adottságokat. Bél Mátyás tervezete szerint a társaság titkárának feladata lett volna a levelezés intézése. A magyarországi tudományos élet kapcsolatai a század közepe körül újakkal bővültek. Elsősorban az 1745-ben Olmützben megalakult társaság (Societas incognitorum in terris Austriacis) volt hatással tudósainkra. Az alapító Jozef von Petrasch, Bél tervezetét is ismerve, az örökös tartományokban — elsősorban persze Csehországban — kívánta a res litteraria ügyét felkaroltatni. 1746-ban a magyarországi ügyek felelősének Bél Mátyást kérte fel. Azt is kérte tőle, hogy a Magyarországon szóba jövő protestáns és katolikus tudósok névsorát küldje el neki, tudván azt, hogy az utóbbiakból csak nagyon kevés lehet. Bélnek havonta kellett a felkérés szerint beszámolni a magyarországi tudományos ügyekről. A társaság által kiadott folyóiratban a magyarországi helyzetről, illetve a folyóirat profiljának megfelelően a Magyarországgal kapcsolatos könyvekről, nagyon színvonalas és dicsérő ismertetések jelentek meg, többször is kitérve a Bél ösztönző szerepére.

8 8. Az adatok Bél Mátyás és Jozef von Petrasch levelezéséből valók. (Ráday Gyűjtemény, Kézirattár, K. O. 398. Epistolae familiarum Matthiae Belii ... ff. 116 — 118.) A társaság 1747-ben, Olmützben megjelentetett havi folyóirata, a Monathliche Auszüge alt- und neuer Gelehrten Sachen. A téma részletes feldolgozására más alkalommal visszatérünk. 27 OSZK Évkönyv 1981 417