AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

Utoljára maradt a két évszám nélküli Apollonius, amely szintén „Esler Márton" nevét viseli a címlap alján. Mindkét, egymástól eltérő szedésű kiadvány 32. lapján ugyanaz a 28X37 mm méretű, virágkosarat ábrázoló fametszet látható. A két nyomtatvány külleme (egyes könyvdíszek jellege; verzális helyett kurrens betűk használata ívjelként; a lapszámok nem fent középen, hanem a lapszélen állnak stb.) tüstént elárulja, hogy az eddigieknél jóval későbbi kiadványról van szó: a 18. század utolsó negyede tűnik az első ránézés után a hozzávetőleges időmeghatározásnak. A nyomdai anyag alapján előállítóját az ekkor már Pozsony mellett Pesten is tevékenykedett Landerer officinában kell keresni a 18. század utolsó évtizedéből.

115 A két évszám nélküli Apollonius kronológiájának megállapítása nem könnyű, mert aligha lehet közöttük jelentős időbeli távolság. Űgy tűnik, hogy a címlap szövegének tipográfiájában a fentiekben 7. számmal jelölt kiadás közelebb áll a korábbi gyakorlathoz, míg a 6. számú ettől némileg távolodva későbbinek látszik. A müncheni kolligátum kilencedik tagjaként már alaposan megvizsgált 1722. éviben a Apollonius-hoz hozzányomták a (C

4

a—C

7

b) lapokon „A jó szerencsének irigylői ellen Írattatott egynéhány magyar versek"-et. Az a körülmény, hogy ez önálló címlappal rendelkezik, megtévesztő lehet a bibliografizálás és katalogizálás során. Erről is már szó esett a müncheni gyűjtőkötet német nyelvű címfordítása kapcsán. Az átmenő lapszámozás, a folytatólagos ívjelzés, valamint az őrszó azonban teljesen egyértelműen és egybehangzó módon bizonyítja, hogy a „Magyar versek"-et függelékként hozzányomtatták az Apollonius-hoz, és nem önállóan jelentették meg. Ennek ellenére az „Esler" nevével jelölt későbbi kiadások kapcsán is adódott gond ebből. Míg az 1722. évi „Magyar versek" a 39—46. lapon találhatók, az összes későbbiben — nyilván a papírral történő takarékoskodás végett — az Apollonius-t sikerült rávinni az első két ívre (3—32. lap), a „Magyar versek"-hez pedig elegendőnek bizonyult egyetlen félív is (33—40. lap). Most, hogy a függelék külön ívre került, mág könnyebben elválhatott az Apollonius-tól, sőt önálló létre is kelt. Ilyen formában szerepel is azután Petriknél,

116 aki 33—40. lapszámmal és „(1752)" évszámmal közölt egy kiadást. Ez azonosítható is volt, mert az 1751. évi Apollonius-nak. az Akadémiai Könyvtárban őrzött példányában a „Magyar versek" — valóban 1752. évszámmal — egybekötve maradt fenn.

117 Az 1727-ben készült Apollonius sárospataki unikuma végéről hiányzanak a „Magyar versek", de az 1735. évi egyetlen példány végén megtalálhatók, sőt ezen az évszám megismétlést is nyert. 1757-ben és 1762-ben az „Esler" jelzésű Apollonius-t ugyanabban a műhelyben ugyancsak két íven, de függelék nélkül állították elő. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy az utolsó lap alján nem található őrszó. A két évszám nélküli Apollonius viszont a „Magyar versek"-kel együtt 115. Pavercsik Ilona meghatározása és szíves közlése. 116. Petrik III. 776. 117. A Petrik által közölt OSZK példány feltételezhetően azonos azzal, amelyet egykor a Kisnyomtatványtár „Ponyva 64/39" jelzet alatt őrzött. 407