AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére) - Ein Sammelband von ungarischen Volksbüchern in München (Die Publikationen von Martin Ender für Ungarn)

késztilt. A két unikum közül az egyik

118 tartalmazza is ezt a függeléket, míg a másikból

119 ez hiányzik.

120 Végére érve az ,,Esler Marton" ügy körüli vizsgálódásnak megállapítható, hogy ezt a nevet — nem tisztázott okból — Martin Endter kezdte használni 1722-től. Az így megjelentetett ponyvái közül az Apollonius-t már 1727-ben, majd ezt követően a század végéig több mint féltucatszor utánnyomták, de most már különböző magyarországi műhelyekben. Közben egyeseknél annyira feledésbe merült a korábbi kiadásokból újra meg újra átvett „Esler Márton" megjelölés eredete és jelentése, hogy 1762-ben már szerzőnek tüntették fel. A müncheni gyűjtőkötet előkerülte kapcsán az eddigiekben elsősorban a korábban sok gondot okozott Endter—Esler-problémakör felderítésére történt kísérlet. Alapos vizsgálatot igényel azonban még a nürnbergi kiadású ponyvakolligátumban fennmaradt szövegek elemzése, ill. a most napfényre hozott kiadványok besorolása az egyes művek kiadástörténetébe. Erre itt már nem kerülhet sor. Annak érzékeltetésére, hogy ezzel is érdemes majd foglalkozni, álljon itt bizonyítékként néhány „előzetes". A gyűjtőkötet harmadik tagja, a Nyájas beszélgetés egy nyelves és elmés között amaz kérdésről: az asszonyok emberek-e szövege korábban ismeretlen volt.

121 Münchenben a következő nyomtatvány az irodalomtörténetileg igen jelentős História egy Argirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról. Ez a 18. század húszas éveire datálható kiadás az eddig ismert legrégibb, amelyik teljes szövegében fennmaradt. A kolligátumban közvetlenül ezután az Almoskönyvecske található. Ez a kiadás és annak szövege fontos fejlődési szakaszt jelez a magyar álmoskönyvek történetében.

122 Mindent összefoglalva megállapítható, hogy a müncheni kötet a magyar kultúrtörténet több vonatkozásában is jelentős lelet. EIN SAMMELBAND VON UNGARISCHEN VOLKSBÜCHERN IN MÜNCHEN (DIE PUBLIKATIONEN VON MARTIN ENDTER FÜR UNGARN) G. BORSA In der Bayerischen Staatsbibliothek wird — unter Signatur „8° P. o. rel. 1260" «• ein Sammelband von 12 Volksbüchern in ungarischer Sprache aufbewahrt. Die datierten Stücke tragen die Jahreszahlen von 1703, 1722 — 1727. Bibliographisch war früher allein eine einzige Ausgabe von diesen bekannt. Die trägt das Impressum „Endter Marton nyomtat. Lotsen 1723. esztendőben", d. h. gedruckt von Martin Endter in Leutschau im Jahre 1723. 118. OSZK „Ponyva 3021". 119. OSZK „Ponyva 1004". 120. Ehhez tartozhat a „Magyar versek" ama kiadása, amelyet az OSZK a „Ponyva 2871 — korábban 64/22" jelzet alatt őriz. 121. Pogány Péter: A magyar ponyva tüköré. Bp. 1978. 190. 122. Pogány i. m. 215. 408