AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

A hét kiadás közül az első átnézés során is már páronként szoros összefüggés ismerhető fel egyedül a könyvdíszek alapján: a két legkorábbi és a két legkésőbbi évszámot viselő, továbbá a két évszám nélküli között. Az 1727. és az 1735. évi Apottonius címlapján ugyanaz az 55X75 mm méretű fametszet látható. Az előbbi sárospataki unikumáról az OSZK-ban meglevő címlapreprodukció — szerencsés módon — tartalmazza az elébe kötött mű utolsó lapját is az azon látható 48X71 mm nagyságú gyümölcsös kosarat ábrázoló fametszettel. Ez utóbbi Gyöngyösi István nevezetes munkájának, a Poraiból megelevenedett phoenix-nek az a kiadása, amelynek címlapján olvashatók az azt előállító officina pontos adatai is: „Buda — Nottenstein János György".

113 További, még nagyobb szerencse, hogy pontosan ugyanez a fametszet áll az 1735. évi Apollonius végén. Ezek szerint az időrendben két legkorábbi kiadás a budai műhelyben készült, amelyet 1727-ben Johann Sebastian Landerer, 1735-ben pedig Johann Georg Nottenstein vezetett. A két nyomtatvány összefüggését jól hangsúlyozza, hogy mindkettő címében a sajtóhibás Apollogius-t viseli. E két, korai kiadás budai származása figyelemre méltó. Martin Endter ugyanis ekkor még élt Nürnbergben, és az 1737. évi Tangredus nürnbergi megjelentetése tanúsítja, hogy magyarországi könyvterjesztéssel továbbra is foglalkozott. Ugyanerre a következtetésre kellett jutni ugyancsak a fentiekben az 1736. évi Mária Magdolna história kapcsán, amelyet szintén Endter nyomatott ki Nürnbergben, de feltehetően a pozsonyi Spaiserrel együttműködve hozott forgalomba. Mindkettőt megelőzve tehát a budai officina, amelyik különben is szívesen állított elő ponyvára szánt kiadványokat, kétszer is elkészítette az Apollonius-t az Endter által használt „Esler" név alatt. Az 1751. évi Apollonius 32. lapján álló 54X61 mm méretű fametszetes virágváza megtalálható Johann Paul Royer pozsonyi nyomdájának termékeiben már 1722-től, míg a betűtípusok ugyanott a negyvenes években.

114 Spaiser után tehát ismét Pozsonyba vezetnek a nyomok, ahol Johann Michael Landerer Budáról áttelepülve átvette az örökösöktől a Royerféle nyomdát. Miután jó érzékkel a hivatalos nyomtatványok előállítására vetette magát, amelyből azután hamarosan meg is gazdagodott, feltehető, hogy kerülte a ponyvakiadványokon nevének feltüntetését. Most azonban bizonyítható módon tetten érhető volt ilyen megjelentetésében, legalább is fényesen ívelt karrierjének legelején. Jól beleillik a róla alkotott képbe, hogy — habár névtelenül — az ilyen nyomtatványok előállításából adódó hasznot sem hagyta figyelmen kívül. Az 1757. és 1762. évi két Apollonius a címlapjukon látható azonos metszet alapján bizonyosan ugyanabból az officinából származik. Azonosításuk valamelyik hazai műhellyel még nem történt meg. Érdekes körülmény, hogy az 1762. évi címlapon ez olvasható: „Esler Márton által Íratott". Tehát Endter álneve itt már szerző formájában önálló életre kelt. 113. PetrikV. 181. 114. Ezt a megállapítást Kovács Zsuzsa és Pavercsik Ilona kolleganőimnek köszönhetem. 406