AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

Az első feltételezés akkor lenne kézenfekvő, ha a családi Endter-nyomdára lehetne gyanakodni. Az 1700 — 1708 közötti esetében — úgy tűnik — ez el is fogadható, azonban a húszas évek kiadványainál — a családi műhely további igénybevétele mellett — inkább az a valószínűbb, hogy azokat nem egy, hanem több nyomdában állították elő. Ennek a feltételezésnek alátámasztására több érv is felhozható. A Balthasar Joachim által örökölt apai műhely méretére fényt vet az a mérsékelt összeg, amellyel öccsét, Martint ennek kapcsán kielégítette.

88 Számos korabeli adat bizonyítja is, hogy ez az Endter-nyomda már csak árnyéka volt a 18. század elején a száz évvel korábbinak. Nürnberg város tanácsa 1703-tól több alkalommal is intette, korholta ezért a színvonalbeli hanyatlásért Balthasar Joachim-ot, aki különben jelentős sikereket ért el igen elterjedt hetilapjával. De fiával, Johann Daniel Endter-rel, aki 1717-ben vette át az apai műhely vezetését, sem voltak elégedettek később.

89 Martin Endter a húszas években tehát feltehetően már nem kizárólag unokaöccséhez fordult magyar nyelvű publikációi kinyomtatása végett. Más városban tevékenykedő nyomdát aligha vett igénybe, hiszen régóta érvényes jogszabályok tiltották a polgároknak, hogy saját városukon kívül készíttessék kiadványaikat.

90 A Martin Endter által kiadott, magyar nyelvű nyomtatványok esetében a két, egymástól időrendben világosan elkülönülő csoport helyesírásában is teljesen különböző képet mutat: az 1700—1708 közöttiek szinte kifogástalan magyarsággal készültek, az 1722 — 1727 közötti időből származókról viszont ennek pontosan az ellenkezője mondható el. A részletekről a fentiekben felsorolt számtalan példa már megfelelő tájékoztatást adott. A húszas évek kiadványainál Martin Endter már a családin kívül több más nürnbergi műhely között oszthatta meg az előállítás munkáját. A ma Münchenben őrzött kolligátum az ő nyolcadrét alakú, ponyvára szánt kiadványait, ill. azok egy részét őrizte meg az utókor számára. Valószínű, hogy ez a kötet sohasem járt Magyarországon. Az abban található művek közül is mindössze egyetlen egy (8. tag — a Mária Magdolna-féle história 1723. évi lőcsei impresszummal) került be a korábbi magyar könyvészeti szakirodalomba. Ehhez akkor feltehetően

91 arra a példányra lehet támaszkodni, amelyet egykor az OSZK ,,L. elég. m. 484" jelzet alatt őrzött, de amelyet ma már sajnos elveszettnek kell minősíteni.

92 Az Endtereknek a magyar nyelvű kiadványok kapcsán bemutatott tevékenysége jól érzékelteti azt a változást, amely a nyomtatás, ill. a 88. Oldenbourg i. m. 33. 89. Oldenbourg i. m. 33. 90. így pl. az 1673. évi Nürnberger Ordnung. — Oldenbourg i. m. 30. 91. Petrik egyik leírásánál sem közölt lelőhelyet. 92. A ponyvakiadványokból állott egykori gyűjtőkötet összetétele ma már csak a könyvtári nyilvántartásokból rekonstruálható. Ezek szerint a kötet ötödik tagja volt a „Lötse 1723 Endter Marton" jelzésű kiadvány. Az OSZK régi, kézzel írt katalógusának megbízhatóságát megkérdőjelezi az a körülmény, hogy míg a szerző alatti cédulán a helyes, 1723. évszám látható, a gyűjtőkötet első tagjánál készített elemző leíró lapra ugyanezt számjegycserével, tévesen ,,1732"-nek írták. 26 OSZK Évkönyv 1981 401