AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

kiadási hely megfogalmazásakor. Közvetlen összefüggés azonban egyik szöveg összevetése során sem volt megállapítható. Ilyen előzmények után nem lehet csodálkozni, hogy amikor Martin Endter a húszas években újra foglalkozni kezdett magyar nyelvű nyomtatványok kiadásával, a Mária Magdolna história címlapjának aljára — bár tipográfiailag nem olyen kiemelt módon, mint ahogy az impresszumot általában szedni szokták, hanem inkább a cím szövegének folytatásaként — a már többször is emlegetett „Endter Marton nyomt. Lötsen 1723. esztendőben" szöveg került. A nürnbergi kiadó jó érzékét kiadványai eladásához a legalkalmasabb megjelentetési hely feltüntetésével kapcsolatban a fentiekben már volt mód tapasztalni: a katolikusok részére nyomtatott officiumra bécsi, a reformátusok számára készített Biblia-ra, pedig kasseli impresszumot helyezett. Ha az ember csupán végigfutja a magát lőcseinek mondó história szövegét Mária Magdolnáról, úgy abban azonnal több, már az első látásra idegennek tűnő jebnséget figyelhet meg. A gondosabb vizsgálódás során ezekből azután egész sor ismsrhető fel. A címlapon a migyar szemnek bántó például, hogy egyetlen nagybetű felett sem látható az odakívánkozó vessző.

80 A szövegtípusnál is ugyanez a hiány állapítható m3g, de természetesen jóval ritkábban, hiszen csak a mondatok első betűjénél lép fel általában ezzel szemben igény.

81 A szöveg kisbetűivel kapcsolatban is akad feltűnő hiányosság. A magyar ugyanis — más nyelvekhez viszonyítva — helyesírási sajátossága (sz, zs) miatt viszonylag igen sok ,,z" betűt használ. Nyilván ennek tudható be, hogy az antikva szövegtípusban már az első laptól kezdve jelentős számban — az összképet igen kedvezőtlenül befolyásoló — kurzív ,,z" is látható. A fenti fogyatékosságok magyar szöveg előállítására fel nem készült nyomdára utalnak. Ugyanerre a következtetésre kell jutni — most már a szedés, ill. korrigálás szintjén — a szövegben található nagy számú, nem ritkán egészen primitív hibákból. Csupán néhány példa erre az elválasztásban: ed//gyszer, ho//gy, ará//nyba, me//nyben stb. De nem csupán a sorok végén, hanem azok közben is számos további sajtóhiba figyelhető meg, amelyek a magyar nyelv ismeretének hiányáról árulkodnak. Jellegzetes ezek között a hasonló formájú betűk összetévesztése: gyönqy (g—q), peteg (b—p), juralom (t—r),

82 mihor (k—h), nen (nem) stb. A fentiekben körvonalazott, alapvető felszerelési és nyelvismereti hiányok a Mária Magdolna história nyomdai előállításánál Lőcsén elképzelhetetlenek lettek volna. Ilyenre csakis külföldön kerülhetett sor. Ezek után természetesen nem lehet csodálkozni, hogy a lőcsei jezsuiták cenzori jelentésében, amelyet a helyi műhelyben 1722 és 1726 között előállított kiadványokról készítettek,

83 hiába keressük ezt a címlapján a „Lőcse" megjelölést viselő históriát. Ugyanez áll Beregszászi Pál Keservesen zokogó 80. Pl. „jo remenseg", „vadaszasnak". 81. Pl. „Édes", „En". 82. Megjegyzendő ehhez, hogy a korábbi századokban — mind írásban, mind nyomtatásban — a ,,t" betű olyan „alacsony" volt, mint az ,,r". 83. Magyar Könyvszemle 1944. 16 — 17. 398