AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

sírással teljes história;'a-nak „Lötsen 1723" megjelölésű kiadására is, amely a müncheni gyűjtőkötet hetedik tagjaként maradt fenn. A fentiekben már részletes megtárgyalásra került, hogy a müncheni gyűjtőkötet tucatnyi kis nyomtatványa közül az elsőt, amely az 1703. évszámot viseli, Endter kiadásában külföldön állították elő, akárcsak több magyar nyelvű kiadványát a 18. század első évtizedében. A több mint egy évtizedes szünet után a húszas években újra megjelentetett magyar nyelvű kiadványait is szülővárosában állíthatta elő Endter. A felsorolt hiányosságok az 1723. évi lőcseiként jelölt Mária Magdolna históriá-]áha,n egyértelműen erre utalnak. De vonatkozik ez az 1726. évi Nyúl éneké-re és az 1727. évi Két króniká-ra, is. A további összevetéshez biztos alapot szolgáltat tehát az alaposan megvizsgált, magyar nyelvű és nürnbergi kortársaival már szembesített 1703. évi Fortunatus. Az ennek címlapján álló könyvdísz, amely már az 1701. évi Liliom kertecské-hen is többször előfordul, megtalálható az 1722. évi Apollonius (a müncheni kötet 9. tagja) végén (C

7

b), de az említett felhasználásai során tapasztalthoz képest megviseltebb állapotban: a két, keresztbe rakott, zászlószerű rúd felső csúcsai a húszas évekre már letörtek. Ennek az Apoüonius-n&k címlapján viszont nem az „Endter", hanem „Esler Marton 1722" impresszum olvasható a helynév feltüntetése nélkül. A fentiekben tisztázott „Endter Marton" után tehát most „Esler Marton". A mücheni kollégatumban az említett 1722. évi ApoUonius-on kívül még két további kiadvány is található ugyanezzel az impresszummal: Alom könyvetske (5.) és Tangredus (6.). A fentiekből kiderült, hogy az 1722. évi Apollonius-t „Esler Marton" névvel ugyanabban a nürnbergi műhelyben állították elő, mint az 1701. évi Liliom kertecské-t és az 1703. évi Fortunatus-t, amelyeken „Endter Marton" szerepel. Jogosnak tűnik ebből arra következtetni, hogy Martin Endter, amikor több mint egy évtized után 1722-ben újra megpróbálkozott magyar nyelvű kiadványok megjelentetésével, egyes kiadványai címlapjának aljára a hasonló csengésű, de azzal mégsem azonos „Esler Marton" megjelölést helyezett. A müncheni gyűjtőkötetben fennmaradt négy „Endter" (1., 8., 11., 12.), három „Esler" (5., 6., 9.) és egy név nélküli „Lötsen 1723" feliratú (7.) kiadvány egymással összefüggő nürnbergi eredete a fentiekben kifejtettek alapján joggal feltételezhető. Ezeken kívül akad még egy-egy hely és nyomdász nélküli nyomtatvány 1722. (10.) és 1725. évszámmal (2.), végül pedig két kiadvány minden impresszumadat nélkül (3., 4.). Ez utóbbi négy kis munka nyomdai kivitelét összevetve a müncheni kolligátumban levő többivel, megállapítható, hogy azokat is feltehetően mind Nürnbergben állították elő. Csupán néhány adat ennek az állításnak bizonyítására. Az 1722. évszámú Comico tragoedia (10.) végén látható záródísz azonos a hely és évszám nélküli Árgirus (4.) végén találhatóval. A Tékozló fiú 1725. évszámot viselő kiadása (2.) címlapján ugyanaz a könyvdísz található, mint az „1727 Endter Marton" megjelölésű Két história (11.) élén. Ugyanilyen azonosság figyelhető e két kiadvány végén álló és virágcsokrot ábrázoló fametszet esetében is. A Tékozló fiú Cjb lapján található ugyancsak fametszetes 399