AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

Csakis ezek figyelembevételével helyes vizsgálni a későbbi évekből fennmaradt Endter-féle kiadványokat. 1708 és 1723 közöttről ma nem ismeretes egyetlen magyar nyelvű nyomtatvány sem, amelyen Endter neve lenne olvasható. A piac megszerzésére irányuló lendülete ebben a másfél évtizedben feltehetően megtört. A magyarországi vásárlóerő nyilván jóval gyengébbnek bizonyult, mint az ezzel szemben támasztott nürnbergi remények. Feltehetően a Rákóczi-féle szabadságharc sem kedvezett az elképzelések megvalósításának. Nem zárható ki továbbá az sem, hogy egykori kiadványai közül ma már sok ismeretlen. Ali ez különösen a népszerű tartalmú, ponyvára szánt és általában kisterjedelmű nyomtatványokra hiszen ezek mind csupán egyetlen példányban maradtak fenn, ami tulajdonképpen már szinte véletlennek mondható. Ilyen pedig több is akad: 1700-ból Tangredus, 1703-ból Fortunatus, 1726-ból a, Nyúl éneke és 1727-ből a Két krónika. A három utóbbi kiadvány csak most került elő a müncheni gyűjtőkötet első, ill. utolsó két tagjaként. A 18. század húszas éveiben készült két fenti kiadvány nem tünteti fel kiadásának helyét. Szentmártoni Bodó János-nak az előbbiekben sokszor emlegetett kiadásából a magyar bibliográfiai szakirodalom már több mint száz éve ismert példányt. Ez a kis nyomtatvány a sok további gondot okozó ,,Endter Marton nyomtat. Lötsen 1723. esztendőben" szavakat viseli címlapjának utolsó sorában. Ebből is került elő példány Münchenből a gyűjtőkötet nyolcadik tagjaként. A fentiekben részletesen megtárgyalásra került, hogy mennyire megbízhatatlanok azok a helynevek, amelyeket Martin Endter magyar nyelvű kiadványain feltüntetett. Az nyilvánvaló, sőt teljesen bizonyos, hogy a neves és kiterjedt üzleti tevékenységet folytató nürnbergi kiadó nem tette át működésének színhelyét ezekben az években sem a még magyarországi viszonylatban is mind jelentéktelenebbé váló Lőcse városába. Inkább arra kell gondolni, hogy ismét a terjesztés érdekében élt azzal a fogással, hogy olyan várost tűzzön kiadványa élére, amelynek neve jócsengésű volt a remélhető vásárlók között. A szélesebb olvasókörben elterjedt, népszerű, magyarnyelvű nyomtatványok esetében ilyen város volt Lőcse. A ponyvára szánt népkönyvek előállítása terén igen jó hírre tett szert a lőcsei Brewer-nyomda, amely már 1627 — 1632 között egész sor széphistóriát jelentetett meg.

67 Ezeket számos további követte, ha már ritkábban is, de az egész 17. századon át egészen annak utolsó éveiig.

68 Meg lehet még említeni a feltehetően leghoszszabban élt, magyar nyelvű népkönyvet, a Csizió-t is, amely éppen e városban nyert új feldolgozása formájában 1650-ben a Brewer-műhelyből indult el több évszázados sikerútjára, azt éppen többszöri lőcsei megjelentetéssel kezdve.

69 Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a 18. század első felében, amikor a Brewer-műhely az ellenreformáció nyomása alatt mind jobban 67. RMNy 1395., 1414., 1416., 1418., 1435., 1436., 1441., 1445., 1480., 1508. 68. így 1692-ben = RMK. I. 1428., 1696-ban = RMK. I. 1493. 69. Az OSZK Évkönyve 1974-1975, 319-346. 396