AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

kiadványai közé. A kis kötetben látható záródísz

64 azonos az 1703. évi Fortunatus címlapján láthatóval. A három igényes — nem magyar feliratú — rézmetszet, amely az imádságoskönyvecskét díszíti

65 ugyancsak a nürnbergi előállításra utal. Ha mozaikokból is, de meglehetősen világos kép alakítható ki Martin Endter törekvéseit illetően. Miután unokatestvérétől átvette a család bécsi lerakatát, nagy lendülettel látofct hozzá kereskedelmi kapcsolatainak keleti irányban történő kiépítéséhez. Ennél feltehetően nem elhanyagolható szempont volt a török uralom alól akkoriban felszabadult Magyarország reményteljesnek ígérkező könyvpiaca. A részletekre vonatkozólag talán éppen a viszonyokat jobban ismerő Sonntag adhatott tájékoztatást. Valóban, a törököktől visszafoglalt területeken a nyomdai ellátottság akkoriban rendkívül kezdetleges volt. A könyvsajtók rendszeres tevékenységüket itt csak évtizedek múltával kezdték meg. Tehát gazdaságilag igen lassan találtak csak magukra az ország hatalmas kiterjedésű, középső területei. Endter ezek szerint elvben jól érzékelte a könyvhiányt, és igyekezett a magyarországi piacra magyar nyelvű nyomtatványokkal betörni. Ennek fényében értékelhetők az 1700 — 1703. között kiadott és a bécsi lerakatához köthető, továbbá az időrendben ezekhez szorosan csatlakozó és többnyire nürnbergi impresszummal ellátott Endter-féle, részben vagy egészben magyar nyelvű kiadványok. Aligha tévedünk, ha itt tudatos piacszerző politikát érzékelünk a nemzetközi áttekintéssel is rendelkező nürnbergi kiadó részéről. A fentiek után tehát a 18. század első évtizedében a nevéhez köthető, magyar nyelvű nyomtatványok kapcsán Martin Endtert nem kell sem Nagyszombatban, sem Lőcsén keresni: a bécsi lerakattál is rendelkező, nagy hagyományú kiadó természetesen mindenek előtt Nürnbergben tevékenykedett. A nyomtatás helyét sem kell máshol keresni. Jól bizonyítja ezt a most előkerült 1703. évi Fortunatus végén álló fametszetes, kosár alakú záródísz, amely viszontlátható az 1708. évi nürnbergi impresszumot viselő Comenius-féle Orbis pictus

66 elején, a 6. levél verzóján. Összefoglalóan megállapítható, hogy Endter 1700 — 1708 között több nyomtatványt adott ki magyarországi terjesztés céljaira. Ezeken a mindenkori célnak megfelelően közölte, ill. nem tüntette fel a város nevét. Az első időszakban (1700 — 1701) hely nélküliek a magyar nyelvű publikációi. Az ugyancsak korán, a katolikus papság számára megjelentetett magyarországi officiumokra és az 1703-ban a Münchenben megtalált Fortunatus címlapjára a bécsi lerakatának megfelelően az ottani városnevet nyomatta. A református Károlyi-féle Biblia esetében 1704-ben az immár másfél évtizede nem működő Johann Ingelbrant neve és a ,,Casselben" megjelölés mögé bújt. A többi esetben — 1705 — 1708 között — viszont a valódi Nürnberget adta meg kiadványai megjelenésének helyéül. A terjeszthetőség szempontja ezek szerint mindenkor felette állott az impresszum valódiságának. 64. 80., 159., 184. és 229. lap. 65. 81., 260. és 406. lap. 66. RMK. I. 1748. 395