AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

nélkül, akár általános lázadástól is tarthatott volna. Ennek a magyarázatnak némiképp hitelt ad, hogy júniusban úgy látszik, Sobieski ismét közeledik a bujdosók felé. Kijelenti, a határt meg fogja nyitni, mentegetőzik a Nemessányit ért inzultus miatt, és nagy ünnepélyességgel fogadja az ekkor éppen Lengyelországban tartózkodó erdélyi és magyar megbízottakat. Jóindulata jeleként útlevelet biztosít Absolonnak francia útjához. Nem sokkal később azonban újabb incidensek következnek, igaz a lengyel uralkodó ezután ismételten kifejezi sajnálkozását. Béthune Sobieski változó állásfoglalásait a király személyes gyengeségeié magyarázza. Ehelyett azonban sokkal inkább egy lassan érlelődő politikai irányváltásról van szó Lengyelország külkapcsolataiban. 1678 tavasza óta szinte egész Európa meg van győződve arról, hogy a francia— osztrák béke küszöbén állnak. Lengyelországban a diplomácia irányítói felismerték, hogy a francia uralkodó az Ausztriával megkötött béke birtokában nem fogja támogatni a magyarokat. A francia segítség megszűntével viszont Lengyelország igen kényes helyzetbe kerülhet Ausztriával szemben, amennyiben továbbra is aktívan részt vesz a kuruc mozgalom magyarországi támadásának előkészítésében. Ezt egyetlen módon lehet elkerülni, ha még a francia békekötés előtt egyességre lép Sobieski a bécsi udvarral. Lengyelországnak annál inkább is érdekében állott a közeledés Ausztriához, mert tartott egy esetleges magyarországi török invázió lehetőségétől. Ebben az időszakban Varsóban a Portát veszélyesebbnek tartották, mint Bécset, és úgy ítélték meg, Ausztriát és Lengyelországot összeköti az oszmán terjeszkedés megakadályozásának érdeke. Az év eleje óta pedig sokasodtak a jelek, amelyek arra mutattak, hogy a Porta az orosz háború ellenére sem vesztette szem elől Magyarországot, s csak a kedvező alkalomra vár. Ezzel egyidőben a pápa is lépéseket tett Sobieski befolyásolására. Előbb a lengyel uralkodót szólította fel a zurawnói béke megtörésére, majd a lengyel püspöki kart utasította, térítsék el Sobieskit a török béke ratifikálásától. Végül külön-külön felkéri a francia és az osztrák uralkodót, mielőbb kössék meg egymás között a békét, hogy segíthessék Lengyelország törökellenes háborúját. Ilyen körülmények között, Sobieski, minden ígérete ellenére, az 1678 elején a bujdosók ellen hozott határozatok fenntartása mellett döntött. Gyakorlatilag a toborzások megakadályozása, illetve a határzár fenntartása, ez a két intézkedés szinte teljesen lehetetlenné tette a kurucmozgalomnak szánt komolyabb segítség átjuttatását. A Franciaországtól, illetve Erdélytől való elszakadás Sobieski számára sem történhetett meg egyik napról a másikra. A lengyel uralkodó egyelőre, minden szakítás dacára, törekszik legalább a kapcsolatok fenntartására, s ez a törekvése egybeesik a francia diplomácia pillanatnyi irányvonalával. Béthune, miután a király leveléből értesül, hogy a békekötés után XIV. Lajos nem kívánja tovább támogatni a magyarokat, július 15-én hosszú emlékirattal fordul Pomponne külügyi államtitkárhoz. Véleménye szerint, bár a varsói szerződés, megkötése óta számos módosítást szenvedett, Franciaország továbbra sincs kevésbé elkötelezve, mint volt a kapcsolatok kezdetén. Egyetlen megoldást lát a segélyek megszüntetésére, ha az uralkodónak sikerül a magyarokat, illetve Erdélyt bevenni a békeszerző301