AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

nélkül, akár általános lázadástól is tarthatott volna. Ennek a magyarázat­nak némiképp hitelt ad, hogy júniusban úgy látszik, Sobieski ismét közele­dik a bujdosók felé. Kijelenti, a határt meg fogja nyitni, mentegetőzik a Nemessányit ért inzultus miatt, és nagy ünnepélyességgel fogadja az ekkor éppen Lengyelországban tartózkodó erdélyi és magyar megbízottakat. Jó­indulata jeleként útlevelet biztosít Absolonnak francia útjához. Nem sokkal később azonban újabb incidensek következnek, igaz a lengyel uralkodó ez­után ismételten kifejezi sajnálkozását. Béthune Sobieski változó állásfoglalásait a király személyes gyengesé­geié magyarázza. Ehelyett azonban sokkal inkább egy lassan érlelődő politikai irányváltásról van szó Lengyelország külkapcsolataiban. 1678 tavasza óta szinte egész Európa meg van győződve arról, hogy a francia— osztrák béke küszöbén állnak. Lengyelországban a diplomácia irányítói felismerték, hogy a francia uralkodó az Ausztriával megkötött béke birto­kában nem fogja támogatni a magyarokat. A francia segítség megszűntével viszont Lengyelország igen kényes helyzetbe kerülhet Ausztriával szemben, amennyiben továbbra is aktívan részt vesz a kuruc mozgalom magyar­országi támadásának előkészítésében. Ezt egyetlen módon lehet elkerülni, ha még a francia békekötés előtt egyességre lép Sobieski a bécsi udvarral. Lengyelországnak annál inkább is érdekében állott a közeledés Ausztriá­hoz, mert tartott egy esetleges magyarországi török invázió lehetőségétől. Ebben az időszakban Varsóban a Portát veszélyesebbnek tartották, mint Bécset, és úgy ítélték meg, Ausztriát és Lengyelországot összeköti az oszmán terjeszkedés megakadályozásának érdeke. Az év eleje óta pedig sokasodtak a jelek, amelyek arra mutattak, hogy a Porta az orosz háború ellenére sem vesztette szem elől Magyarországot, s csak a kedvező alkalomra vár. Ezzel egyidőben a pápa is lépéseket tett Sobieski befolyásolására. Előbb a lengyel uralkodót szólította fel a zurawnói béke megtörésére, majd a lengyel püspöki kart utasította, térítsék el Sobieskit a török béke ratifiká­lásától. Végül külön-külön felkéri a francia és az osztrák uralkodót, mielőbb kössék meg egymás között a békét, hogy segíthessék Lengyelország török­ellenes háborúját. Ilyen körülmények között, Sobieski, minden ígérete ellenére, az 1678 elején a bujdosók ellen hozott határozatok fenntartása mellett döntött. Gyakorlatilag a toborzások megakadályozása, illetve a határzár fenntartása, ez a két intézkedés szinte teljesen lehetetlenné tette a kurucmozgalomnak szánt komolyabb segítség átjuttatását. A Franciaországtól, illetve Erdélytől való elszakadás Sobieski számára sem történhetett meg egyik napról a másikra. A lengyel uralkodó egyelőre, minden szakítás dacára, törekszik legalább a kapcsolatok fenntartására, s ez a törekvése egybeesik a francia diplomácia pillanatnyi irányvonalával. Béthune, miután a király leveléből értesül, hogy a békekötés után XIV. Lajos nem kívánja tovább támogatni a magyarokat, július 15-én hosszú emlékirattal fordul Pomponne külügyi államtitkárhoz. Véleménye szerint, bár a varsói szerződés, megkötése óta számos módosítást szenve­dett, Franciaország továbbra sincs kevésbé elkötelezve, mint volt a kap­csolatok kezdetén. Egyetlen megoldást lát a segélyek megszüntetésére, ha az uralkodónak sikerül a magyarokat, illetve Erdélyt bevenni a békeszerző­301

Next

/
Thumbnails
Contents