AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

a visszavonulás mellett, még fenntartják legalább a segítség látszatát, nehogy a bujdosók idő előtt kiegyezve a császárral, Bécs haderejét a nyugati hadszíntéren fel tudja használni. XIV. Lajos június 10-én közli Béthune-nel, hogy Franciaország kénytelen lemondani a bujdosók támogatásáról abban a pillanatban, amint megkötik a békét Ausztriával. Addig azonban fontos biztatni minden olyan mozgalmat, amely a császárt az aláírásra hajlíthatja.

102 Többszöri megtorpanás után, Franciaország augusztus 10-én aláírta a békét Hollandiával, s ugyanezen a napon szövetségese, Svédország is fegyverszünetet kötött Orániai Vilmossal. A császárral kötendő béke még távoli, Franciaországnak továbbra is érdeke a magyarországi mozgalom. A király tehát arra utasítja Béthune-t, továbbra is bátorítsa Telekit és a bujdosókat a harc folytatására.

103 Amint megkötötte a békét Béccsel, írja, a bujdosóknak is a császárral való megegyezést fogja ajánlani. Egyelőre nagyon elégedett a hadjárat sikereinek hírével, ezek ugyanis Felső-Magyarországon csapatösszevonásokra kényszerítették Lipótot.

104 Béthune márki, aki az egész időszakban a tárgyalások fő irányítója volt, s látta, hogy egyrészt a hadjárat alakulása, másrészt a nemzetközi hadihelyzet egyaránt a megegyezés felé irányítja az eseményeket, igyekezett olyan megoldást találni, amellyel tisztes módon szabadulhat a francia diplomácia a varsói szerződés kötöttségei alól. Az egyik legalkalmasabb ürügyet ehhez Sobieski szolgáltatta. A hadjárat kezdete óta a lengyelországi segélycsapatok Erdélybe irányítása, valamint a toborzások folytatása, egyre nagyobb mértékben keltették fel a lengyel uralkodó ellenzékének rosszallását. Az osztrákbarát párt egyre határozottabban szólította fel Sobieskit, tiltsa meg Béthune-nek, hogy bármiféle kapcsolatokat tartson fenn Erdéllyel és a magyarokkal. Béthune helyzetét tovább nehezítette a francia származású királyné, aki nyíltan a francia érdekek ellen mozgósított. A maga részéről erre elsősorban személyes okai voltak, állítása szerint az apját ért otthoni sérelmek hatására fordult szembe Franciaországgal. Sobieski végül is kénytelen volt engedni a többoldalú nyomásnak. Már 1677 októberétől kezdve, az osztrákbarát párt hatására, a franciák által vezetett hadakhoz csatlakozó minden tisztet fej- és jószágvesztés fenyegetett.

105 1678 májusában pedig a király megengedi az egyik osztrák párti tábornoknak, hogy az lezárjon minden határátkelést Erdély felé, megakadályozva ezzel a kapcsolatot Béthune és Teleki hadai között. Nemcsak a bujdosók Lengyelországban tartózkodó követét, Nemessányit, de a francia tiszteket is inzultusok érték. Béthune szemrehányásaira, mely szerint Sobieski lekötelezettje a francia királynak, a lengyel uralkodó azzal válaszolt, mentenie kellett a látszatot. A nemzetgyűlés összehívása is hamarosan esedékes, néhány intézkedés 102. HR nr. 186. p. 185. 103. A király Béthune-nek 1678. július 1. - idézi HR nr. 188. p. 185-186. 104. A király Béthune-nek 1678. július 22. - idézi HH p. 325. 105. Béthune a királynak 1677. október 10. — idézi HH p. 311. 300