AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

vonatkozik, hogy a király fenntartja magának a jogot, hol kívánja felhasználni a felállított hadsereget. Gyakorlatban csakis magyarországi katonai akciókra kerül sor, elég nehezen képzelhető el, hogy a Thököly, vagy pláne Teleki vezette sereg mondjuk Morvaországban szálljon harcba a császári erőkkel. A sziléziai támadás lehetősége inkább az 1675-ös francialengyel szövetség idevonatkozó pontjára utal. Erdély és a bujdosók számára is több fontos pontban kellett, hogy a szerződés biztosítékot nyújtson. Részben a pénzsegély, amelynek szabályozása valóban aprólékosan gondos. Részben, s Erdély számára talán legelsősorban a Porta jóváhagyásának kérdése. Az esetleges tilalom, illetve a francia diplomáciai támogatás már régóta egyik fő kérdése volt a tárgyalásoknak. A bujdosók portai kapcsolataira vonatkozó kitétel vélhetőleg leginkább a Porta megnyugtatására került a szerződés szövegébe. A török kérdésnél is lényegesebb azonban az Ausztriával való esetleges megegyezés. A franciák tulajdonképpen mindvégig attól tartanak, a bujdosók mégis kiegyeznek Béccsel, s ezt igyekeznek megakadályozni, nagynéha megelőzni. Hogy mennyire nem egyenlő eséllyel szerződik a két fél, Franciaország és Erdély, illetve a kurucmozgalom, talán legjobban az esetleges békekötésre vonatkozó kikötésekből derül ki. A magyarok és Erdély kötelezi magát, hogy kikéri a francia király előzetes jóváhagyását, XIV. Lajos viszont csak néhány, a későbbiekben megbhetősen nehezen realizálható ígéretet tesz, részint a békekötés szövegére, illetve a titkos segélyre. A szerződés azonban, végső soron minden megkötésével, feltételével együtt elérhető közelbe hozza a kuruc—francia katonai együttműködést, s ily módon, annak lehetőségét, hogy ha nem is azonnal Magyarország felszabadítására lehessen gondolni, de maradandóbb eredményeket lehetne elérni a császári hatalommal szemben. A szerződés végrehajtása már nemcsak a szerződő felek akaratától függ, nagyban befolyásolja azt a nemzetközi helyzet alakulása, abban is elsősorban a XIV. Lajos és Lipót császár közötti erőviszony, erőegyensúly változása. II.1. A varsói szerződés ratifikálása — a hadjárat előkészítése A szerződés aláírásáról Béthune és Forbin-Janson közös levélben számolt be a királynak, megküldve a szöveget is, 1677. június 2-án. A két diplomata ismételten biztosítja az uralkodót, a segély összegéhez mérten igen nagy jelentőségű lehet a francia diplomácia számára a magyarországi mozgalom. A Lengyelországban toborzandó csapatok indulás-készek lehetnek a részükre Sobieskitől kapott útlevelek kiállítása után 15 napon belül. Egyúttal jelzik a követek, Révérend-ot ismét Erdélybe küldték. Elsősorban a Telekivel folytatandó tárgyalások céljából, Teleki, úgymond, mindaddig nem tud táborba szállni, míg saját személyére, illetve családjára vonatkozó biztosításokat nem kap, ezenkívül valamennyi pénzt is kér.

51 51. Forbin-Janson és Béthune a királynak 1677. június 2. — idézi HR nr. 134. p. 156-157. 19 OSZK Évkönyv 1981 289