AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

Béthune-t a meginduló toborzások szervezése mellett egy személyes terv is foglalkoztatja a szerződés megkötése után. A bujdosók követei a tárgyalások során felajánlották számára a magyar koronát. Nem lehetetlen, hogy a gondolatot ő maga sugallta Forval és Révérend útján, egyelőre azonban visszautasítja az ajánlatot, elsősorban Telekinek és Apafinak a hadjáratban való részvétele miatt. Mint Pomponne-nak írja azonban, bizonyos benne, hogy a magyarok megismétlik az ajánlatot.

52 A király nem vesz tudomást Béthune ambícióiról. Július 2-i levelében a szerződés elfogadását közli, mindössze annyit jegyez meg, előnyös lenne a 8. pontot titkossá tenni, ha erre mód van.

53 Július 12-én Pomponne útján a király közli, a szerződést ratifikálta, s erről értesítette Apafit és a bujdosókat is.

54 Akakiát újra Erdélybe akarja küldeni, hogy ott a francia ágens közelről figyelhesse a szerződés végrehajtását. A kiadott instructió szerint a király azért választja Akakiát az újabb misszióra, mert az eddigi események folytán mindenkinél jobban ismeri a körülményeket. A király a megkötött szerződés ratifikációs okmányait is rábízza a diplomatára, annak ellenére, hogy előzőleg már egy példányt elküldtek, az uralkodó mindennél fontosabbnak tartja, hogy az ígért időre megérkezzenek az okmányok. Lengyelországba megérkezve, Akakia cselekedjen mindenben Béthune utasításai szerint. Erdélyben biztosítsa a vezetőket az uralkodó jóindulatáról és támogatásáról, erősítse meg elhatározásukat a küzdelem folytatására. Legfőbb feladata azonban, hogy gondosan ügyeljen a szerződésben tett ígéretek betartására, a vállalt létszám és tüzérségi felszerelés meglétére. Mindez annál is fontosabb, mert később ő fogja a segélyeket kifizetni, s neki kell esetleg az arányos csökkentésről dönteni a tényleges létszám szerint. A fizetés pontossága nagyban hozzájárulhat a seregek kellő létszámának biztosításához.

55 Lengyelországból azonban 1677 július végén Révérend és Forval utazik Erdélybe, annak ellenére, hogy a király határozottan Akakiát jelölte ki. A megbízott személyének változásánál vissza kell gondolnunk a három év előtti, 1674 őszi követ küldésre, amikor Forbin-Janson a lengyel királyné bizalmatlanságára hivatkozva akadályozta meg Akakia utazását, s küldte helyette Beaumont-t. Általában úgy tűnik, Roger Akakia nem túl népszerű, bár vitathatatlanul ügyes, tapasztalt diplomata. Különösen Béthune márki mellőzi szívesen, több ízben csak aa uralkodó határozott parancsára, és többszöri sürgetése után indítja el a maga emberei mellett, néha helyett. Révérend abbé egyébként is Béthune titkára, egyúttal nyilván bizalmasa is. A követnek túlságosan nagy szerepe van a kapcsolatok alakításában, túl sok személyes érdeke is fűződik ezekhez, semhogy egy neki nem tetsző személyre bízzon fontos feladatokat. A mostani követküldésnél is az ő személyes 52. HH p. 295. 53. A király Béthune-nek 1677. július 2. — idézi HR nr. 135. p. 157. 54. Pomponne Béthune-nek 1677. július 12. — idézi HR nr. 136. p. 158. 55. Memoire pour servir d'instruction au Sr Akakia allant de la part de S. M. en Pologne 23. juillet 1677. — Recueil t. IV. p. 154-155. 290