AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679
10. A francia király kötelezi magát évi 100 ezer tallér segély kifizetésére egy 15 ezer fős hadsereg fenntartásának céljára. Az első hat hónapban a konfederáltak további 20 ezer tallért kapnak, és fenntartják a jogot maguknak, hogy követet küldjenek Franciaországba a segély növelését kérni. 11. A király ott használhatja fel ezt a sereget, ahol neki legjobban tetszik, akár Morvaországban, akár Sziléziában, akár a királyi Magyarországon. A szerződés titkos marad, ameddig a király így akarja. 12. A szerződő felek megígérik, hogy híven végrehajtják a szerződést. 13. A francia uralkodó 15 héten belül megküldi a ratifikációs okmányokat, az erdélyi fejedelem és a konfederáltak 10 héten belül. Követet küldenek Franciaországba, hogy megköszönjék a királynak mindazt, amit érdekükben tett, s egyidejűleg tájékoztassák őt szükségleteikről és céljaikról. 49 A megkötött szerződés pontosan mutatja ennek a szövetségnek a problematikus pontjait. Részletesen megjelöli a felállítandó hadseregnek nemcsak a létszámát, de összetételét és felszerelését is. A bujdosók ugyan nagyobb részt fegyverforgató kisnemesékből, illetve néhány főúrból tevődtek össze, ami a vezetést illeti, a legénység alapját pedig az elbocsátott végvári katonaság egyes tagjai, a később vitézlő rendként emlegetett réteg képezte, mégis a franciák jónak látták pontosan megszabni az egyes fegyvernemek arányát. Az 1671. december 11-én kiadott császári rendelet 8 ezer végvári katona elbocsátását tervezte. A reductió 1672 tavaszán csak mintegy 1500 embert érintett, ezek később a bujdosókhoz csatlakoznak. Ez az oka annak, hogy ettől kezdve a bujdosók megjelölés alatt nem csupán az Erdélybe menekült összeesküvőket kell értenünk, de a hozzájuk csatlakozott végvári katonaságot is. Ennek a hadnak azonban rendes szervezete nem volt, fegyelmet nem ismert, jó hadvezérei ismét csak hiányoztak. Rajtaütésekben ugyan arattak kisebb győzelmeket, a császári hadsereggel szemben azonban nyílt csatában nem túl sok esélyük lehetett. Teljesen érthető tehát, ha a szerződés külön rendelkezik a megfelelő hadvezetés biztosításáról is. Lényeges szempont a költségek viselésének rögzítése is. Ezen kívül a költségek mindig a sereg tényleges létszámától függenek, a király nem szándékozik több embert fizetni, mint amennyi valóban fegyverben áll. Állítólag hallgatólagos megegyezés születik, annak ellenére, hogy a szerződés többször visszatér a hadak létszámára, hogy esetleg a létszám mégis 10 ezer fő alá is csökkenthető, természetesen ez esetben a segély is arányosan csökken. Erre látszik egyébként utalni az Akakiának kiadott, július 23-án kelt utasítás részlete is. 50 A francia fél számára a hadsereg létszámának lehető biztosítása mellett a legfontosabb a tervezett hadjárat hatékonysága, eredményessége. Erre 49. A szerződés szövegét 1. OL:TM/X In: TT/1890 p. 519-524. 50. A követi utasítás részletesebb ismertetését 1. a II. 1. fejezetben. — Recueil t. IV. p. 154-155. 288
