AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vásárhelyi Judit: Egy jezsuita-ellenes vitairat és magyar fordítója

Kecskeméti — pontos és szigorú filológus lévén —, nem volt megelégedve Mihálykó fordításával, mivel nem közölte az imák szerzőit, felborogatta a könyv rendjét. Vele szemben Kecskeméti híven követte a Musculuskötet beosztását, sőt néha még a Musculus-féle általános forrás-meghatározásokat is pontosította (pl. 202. 1.). ,,Ighiröl ighire" /)()(

1

a—b/. igyekezett tolmácsolni a latinnyelvű imádságokat. A zsoltárok esetében is Musculust követte, nem használta fel Károlyi Gáspár vagy Molnár Albert fordítását. A kötetben szereplő himnuszfordítások közül öt a XVI. századi protestáns fordítások közül való, egy pedig valószínűleg a saját műve.

54 Tehetséges és kiforrott fordítói egyéniségét a következő néhány példával szemléltetjük, amelyek a Musculus-praefatio fordításából valók. Tudós fordítóként a görög kifejezéseket latinul is és magyarul is megadta, mégha Musculusnál csupán görögül találta: ,,Seribit Lactantius, Trismegistum affirmasse, daemonas esse inimicos et vexatores hominum, eosq[ue] propterea äyyeXous novrjpoús appellasse." (Pia) „Azt iria Lactantius, hogy Trismegistus, az ördögöket, az embereknek ellens§ginek és kénzoinak, gyötröinek mondgya lenni, melyre nézve őket ayyeXous novqpoús malos angelos, gonosz angyaloknak-is nevezi. [0

2

b] Morális célzattal sokszor halmozott mondatrészekkel értelmezte és egészítette ki a latin szöveget: ,,Excutiamus ergo et abrumpamus somni vincula, exeitemus spiritu precum dormitantia pectora, instemus oratione, vigilantes in ea, ..." [C

4

b] „Hadgyuk el annak okáért az röstseiget, tunyaságot, szunnyadózást, álmodozást: Serkennyünk fel, foglallyuk magunkat vigyázassál az könyörgésben, ..." Mna) A következő példában a szóismétlés elkerülése érdekében alkalmazott halmozást: ,,Eleuemus ergo et nos in oratione brachia, eleuemus sanctas manus, ut Domini praesens habeamus auxilium ..." (C

4

b) „Emeltyűk fel tehát miis az mi kezünket, könyöröghjünk, vigyázzunk, az mi jó gondviselő Istenünknek segítségét várjuk. ..." COiob] 54. RMKT XVII/8, 26. vers és 519. 268