AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vásárhelyi Judit: Egy jezsuita-ellenes vitairat és magyar fordítója

1643-baii jelent meg Debrecenben prédikációinak harmadik kiadása, 13mely az előzőeken kívül még hét halotti beszédet tartalmaz.

40 Végső konklúziója a társadalom minden rétegéhez intést intéz: ,,Töbnek számlálásával nem mulatom az időt, készítse az ember magát, tisztiben hivatallyaban, ha kit Isten mire valaztot, hi ven igazan való jarassal-is. Ha Magistratus tisztviselő vagy, légy őrzője az Istennek ket kő tablan meg iratot páran csolattyanak, özvegyet, arvat, megh ne nyomoricz, sőt inkab oltalmazd. Ha Egyházi rend vagy, olvassad tanullyad az Istennek igejet, es azt hiven igazan hirdessed, azon értelemmel, mellyel Isten Prophetai, Evangélistái, Apostoli által meg íratta. Ha biro vagy, igaz törvent szolgaltas mindennek szömöly válogatás nélkül. Ha Atya Anya vagy, Czöledes ember, cselédedet szoktassad az Isten igéjére, nevellyed igazgassad őket az Isteni felelemre es tiszteletre, igy találod kedvet Istenednek." (S

8

b) Bár csak 1622-ben látott napvilágot, de már jóval korábban, 1618-ban elkészült Kecskeméti Sánta János Pázmány Peter Kalauzzanak tizen harmadik könyvére való felelet, mellyel irt De invocatjone Sanctorum: az szenteknek segitsegöl való hívásokról, és esedezésekröl.

41 Szerzője a Gönci Fejér Istvánnak 1618. augusztus 20-án kelt ajánlólevélben elmondja, hogy ,,az országban levő keresztyén tanítok" felosztották maguk között Pázmány Péter 1613ban megjelentetett Kalauz-ót, és a ,,De invocatione sanctorum" artikulus megválaszolása Ungvár megyére esett. Balog János kívánságára annak halála után mint ungvári prédikátor ő írta meg a feleletet. Tulajdonképpen ez az egyetlen válaszirat, amely a Kalauz fejezeteinek felosztása eredményeképpen valóban megszületett. Kecskemétit hite és meggyőződése megvédelmezésén túl a felelet megírására az is ösztönözte, hogy mindazokat elhallgattassa, akik azt híresztelték róla, hogy vallásától eltávozott. Nézetét három fejezetben fejtette ki, és ,,az bölcz, tudós embereknek Írásokból" merített érveket, hogy Pázmány gondolatait megcáfolja. Ha idézet anyagát összevetjük a Fides Jesu et Jesuitarum hasonló témájú, X. caputjával, több azonosat fedezhetünk fel, ami azt igazolja, hogy Kecskeméti Sánta János ugyan nem tekintette egyetlen forrásnak, de maga is haszonnal forgatta előző fordítását polémiája elkészítésekor. így Máté evangéliumából (Fides: 268. 1. — Felelet: [60] 1.), János evangéliumából (F.: 269. 1. — F.: [28], [61] 1.), Pál Timótheushoz és Rómaiakhoz intézett leveléből (F. 268, 271. 1. — F.: [61], [28] 1.) ugyanazokra a helyekre támaszkodva igazolta állítását. De Ágoston bibliakommentárja (Fides: 280. 1. — Felelet: [28] 1.), egyik polemikus műve (F.: 282. 1. — F. [28] 1.), Ambrus (F.: 275-276. 1. - F.: [56-57] 1.), Athanasius (F.: 9.1. — F.: [17] L), Cyrillus F.: 281. 1. — F.: [28] 1.), Epiphaniosz (F.: 278.1. — F.: [57] 1.), Jeromos (F.: 18. 1. - F.: [17] 1.), Sedulius (F.: 284. 1. - F.: [57] 1.) is ugyanazokkal a mondásokkal szerepelnek. Kecskeméti nagy műveltségét viszont bizonyítja, hogy a Visartus Donatus-féle összeállításon kívül igen sok egyéb forrásművet ismert, és épített bele válaszába. 40. RMK I. 738. 41. Bártfa 1622. - RMNy 1257. 264