AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vásárhelyi Judit: Egy jezsuita-ellenes vitairat és magyar fordítója

Pl. a következő esetben elvont főnév helyett jelzőt használt a magyar „mond valakit valamilyennek" szintagma alkalmazásával: ,,Beatitudinem esse, inquit Paulus, „Bódognak mondgya az Sz. Pal azt eius hominis, cui Deus imputat iusti- az embert, kinek az Isten igassagat tiamsine operibus. Rom. 4." (172.1.) tulaidonittia cseleködetök nélkül. Rom: 4. vers: 8." (238.1.) De a fenti jelenség fordítottjára is van példa, amikor valószínűleg az ismétlődések elkerülése végett folyamodott ehhez a megoldáshoz: „Quare quilibet iniustus remansit, ,,Minden hitetlenségben maradót teiniustus autem non potest in opere hat: az hitetlen penigh az ö hamis iniusto non peccare." cseleködetiben vétkezhetik." (242.1.) (145, recte 175. 1.) Magyaros kifejezéseket szívesen alkalmazott, pl.: ,,Haec (= charitas) est in illis ,,Ez ( — a szeretet), nemellyekben maior, in aliis minor, in aliis nulla:" nagyob, nemellyekben kisseb, ne(145. recte 175. 1.) mellyekben egy szál sincsen." (242—243. 1.) Természetesen Kecskemétinek sem sikerült mindenkor megbirkózni a latinos mondatszerkesztéssel, és így az, hogy latinból fordított, erősen érezhető. Az accusativus cum infinitivo-s szerkezet nyomai pl. szépen követhetők: „Imperfectos nos esse confiteri, et „Nem tökelletesseknek magunkat no[n]dum comprehendisse, nec dum vallani, es még el sem érthetni, sem accepisse: haec est hominis vera el nem venni: ez az embernek igaz sapientia, imperfectum esse se nos- bölcsesege tudni magát es esmérni se." (176. 1.) nem tökéletesnek." (244. 1.) Az egész mű stílusa korántsem egységes. Érthető ez, hiszen a sok helyről való idézet mind más és más árnyalatot visz bele a Fides-he. így pl. Aranyszájú Szent Jánosnak a Homiliá-iból összeszedett idézetek hangvétele hol korholó, hol meggyőző, hol a megjelenítés, szemléltetés vagy a katekizálás eszközeihez folyamodik a szerző (pl. 42—46. 1.). Az ellentétes vallási nézeteket általában elég eleven stílusú részletekben sikerült kigúnyolnia. Erre idézzük Claudius torinói püspök Theodemius elleni vitairatának egyik részletét: „. . . De igy szolnak azok az hamis vallásnak és vélekedésnek tisztelei: mi az mi szabaditonknak késedelmességéiért az megh irot keresztet és ez ö tiszteletinek képét, tisztellyük és imadgyuk, etc. Kik ellen azt kel felelni: Ha minden fat, az kin valami keresztnek ékessége vagyon imádni akariak, ezért, mert Christus keresztfan függőt, töb egyéb czelekedetit-is az testben valókat kövessek hát. Mert aligh volt hat oraig az kereszt fán, és mind azon által kilentz holnapigh és tizen egy napigh volt az szűznek méhében. Imadtássanak tehát az szűz leányok, mert szűz szülte az Christust. Imadtássanak az jaszlok-is, mert mindgyárast születtetvén iaszolban helyhesztetett. Imadtássanak az reghi 261