AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vásárhelyi Judit: Egy jezsuita-ellenes vitairat és magyar fordítója

posztok-is, mert mindgyárast hogy születtetet regi posztokban takartatok Imadtássanak az haiok is, mert gyakorta haioban eveszet, és az haiobol tanította az sereghet, haioban-is alut, és — haiobul hadta hogy az halo megh vettessek, mikor amaz sokasaghu halnak fogása löt. Imadtássanak az szamárok-is, mert szamáron ülvén ment be Ierusalemben. Olvass többet ugyan azon Apológiában, az ö sok balvanyozások, és azoknak tisztelök ellen." (330—331. 1.) Ugyanakkor szép, poétikus részletek is találhatók a magyar nyelvű Fides-hen. Igen jól sikerült pl. Ambrus 44. levelének Szentírásról szóló méltatását visszaadni: ,,Az szent iras tenger, melyben sok folyó vizek szakadnak. Vadnak édes folyó vizek es vilagossak-is: vadnak feier forrasok-is, mellyek az örök életre io izt adnak: vadnak io es édes, lépes mezhöz hasonló, beszedök-is: es kedves értelmek, mellyek az halgatoknak elmeiöket ugy mint valamely lelki itallal öntözik." (59. 1.) írásművészete előszavának sajátmagáról és patrónusáról szóló részében mutatkozik meg a legjobban. Nagyon szép, megindult szavakkal szól pl. szülővárosáról Kecskemétről, ahol Kecskeméti Tiburtsii Jánossal együtt nevelkedett: ,,. . .az szép Deaki tudomannak fondamentomának fel vetése, mind kettőnktől az mi édes hazánkban löt: mind azon által az után, hazánkból ki iöven, ha hires neves Debretzeni Scholaban, az boldogh emlékezetű Taracsk Ianos Vrunk által, az szabad tudomanokban, mellyeknek mégh mostan-is izi szaiunkban vagyon, bőségesben eggyüt taníttattunk." Önálló kiegészítése a Fides főrészében nemigen van. Érdekes viszont, hogy filológus hajlama, amelyre már a bibliai idézetek pontosításával kapcsolatban felhívtuk a figyelmet, még abban is megmutatkozik, hogy pl. a VIII. caput végén megadja azokat a fejezeteket is, amelyekben még további anyagot lehet találni e caput témájához (253. 1.). Kecskeméti Visartus Donatus kilétét egyáltalán nem firtatta, de ő is viszonylag titokzatossá tette fordítását: nyomdamegjelölés nélkül bocsátotta ki. A betűtípusok alapján azonban vitathatatlan, hogy Bártfán Klöss nyomdájában készült e nyomtatvány. Az üdvözlő versek (Megyei G. Mihály szatmári lelkipásztor, Szepsi Korotz György és Prágai András sátoraljaújhelyi másodpap művei) a tiszavidéki protestáns értelmiségnek e munka iránti érdeklődését és lelkesedését fejezik ki. őszerintük is szükség van magyar nyelvű kibocsátására, hasonlóan Makai Mátéhoz és Rátkai Györgyhöz, akik már 1610-ben, ill. 1611-ben sürgették új kiadását és lefordítását. Nagyszombattól Tokajig, ill. Heidelbergtől—Oppenheimtől Bártfáig terjedt hát e mű ismerete a protestáns értelmiség körében, és született meg az igény arra, hogy az egyre erősödő ellenreformációs tendenciák közepette a védekezésre, polémiára eszközül használják fel. Kecskeméti Sánta Jánosnak az ajánlólevél kelte szerint (1613) ez az első itthoni munkája. Külföldi tanulmányai során mint Pareus-tanítvány érte262