AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Vajda Erik: Gondolatok az országos központi szolgáltatások távlati fejlesztési tervéhez (kb. 1990-ig)

— ugyanez, de „fejelés" nélkül, ennek megfelelően „biankó" melléklapok szolgáltatásával. Az adatok teljes köre nem szükségképpen jelenti a bibliográfiai leírási szabvány és más szabályzatok értelmében közölhető adatok teljességét. Megfelelő előkészítéssel (írásban és tanácskozásokon) meg lehetne határozni azt az adatminimumot (és egyben adat maximumot), amit a tudományos és szakkönyvtárak többsége szükségesnek tart. Ettől az adattartalomtól nem szabadna a szolgáltatás keretében az egyedi igényektől függően eltérni. Esetleg felmerül egyetlen kiegészítő megoldás: a megjegyzések külön cédulára „tördelése", mivel a legtöbb vita a megjegyzések mennyisége, illetve szükségessége tekintetében merül fel. A „különcédulas" megoldás megadja az igénybe vevő könyvtárnak a lehetséges választékot anélkül, hogy feltétlenül közölnie kellene katalógusában e választék egészét. Azokban az esetekben, amikor a szabványok változatokat engednek meg, de az MNB gyakorlata kialakultnak tekinthető, az e gyakorlat szerinti változatot kell követni; egyéb esetekben az adattartalomhoz hasonlóan a többséget reprezentáló könyvtárak véleményét kell elfogadni. A cédulaellátás néhány szervezeti-szervezési kérdése: Célszerű lenne, ha a teljes cédulaellátásra (de legalább az általa (akár bizományban) terjesztett könyvek céduláinak értékesítésére a Könyvért vállalkozna. Amennyiben ez a lehetőség nem, vagy csak rendkívül korlátozottan áll fenn, akkor az OSZK-nak meg kell szerveznie e szolgáltatásának értékesítését. Ennek csak két lehetőségót látom: a) szakcsoportonkénti értékesítés (ide tekintve ennek határesetét, a teljes sorozat szállítását is); b) egyedi (könyvenkénti) értékesítés, megrendelésre, az azonosító adatok (ISBN, besorolási adatok, illetve e célra képezhető „ujjlenyomat-kód") alapján. Nyilvánvaló, hogy az a) alattiak céljaira a katalóguscédulák nyomdai sokszorosítására kell felkészülni, ami lehetővé tenné az elérhető áru (de így is lehetőség szerint ártámogatásban részesítendő) szolgáltatást, míg a b) esetben az egyedi cédulákat a számítógépnek kellene produkálnia, vagy legalábbis öntapadós „etiketteket" kellene előállítania, amelyekkel a katalóguscédula elkészíthető. Végül még fennmaradt egy technikai-módszertani-szabványosítási kérdés: ez a tervidőszak megérleli az A6 méretű katalóguscédulákra való fokozatos átállást. Ismeretes, hogy az A6 méretnek számos előnye van az ún. „nemzetközi könyvtári katalóguskarton" tökéletesen ésszerűtlen méretéhez képest. Kétségtelen hátránya a nagyobb anyagigény és helyigény (bár a kettős cédulák számának csökkenése mindkettőt némileg ellensúlyozza). A jövőben a valóban nagy állománnyal rendelkező könyvtárak katalógusainak helyproblémája egyre inkább on-line és mikrofilm (COM) katalógusokkal oldódik majd meg, és ezért az egyetlen „hátrány" fokozatosan veszít jelentőségéből. Bár ez országos szabályozási-szabványosítási kérdés, nem lenne szabad kihagyni ezt a megfontolást a tervidőszakra vonatkozó fejlesztési elképzelésekből sem. 236