AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Kováts Zoltán: Az Országos Széchényi Könyvtár szolgáltatásainak szerepe és jelentősége a szakkönyvtárak tevékenységében

Ezek után megkísérlem közelítő pontossággal megfogalmazni, azt, hogy mit várnak a szakkönyvtárak az Országos Széchényi Könyvtár központi szolgáltatásaitól. Röviden: az egyetemes hozzáférhetőség és ennek logikus feltételeként az egyetemes számbavétel biztosítását. Az egyetemes hozzáférést legközvetlenebbül a könyvtárközi kölcsönzés segíti elő. Ezen a területen az elmúlt években igen alapvető, nagyjelentőségű pozitív változások következtek be. A részbeni decentralizáció igen rugalmassá tette a szolgáltatást. Erről a későbbiekben részletesen is kívánok szólni. Bizonyos átmenetet jelent az egyetemes hozzáférhetőség és az egyetemes számbavétel között a központi katalógusok és lelőhelyjegyzékek használatának lehetősége és az ezek alapján nyújtott szolgáltatások. A telexen vagy telefonon kapott lelőhelyadat nagymértékben meggyorsította a könyvtárközi kölcsönzések átfutási idejét a régi, hagyományos módszerhez képest amikor a kérőlapok körözése hónapokig is eltartott. Ezzel szemben a lelőhely birtokában közvetlenül a célkönyvtárhoz küldött kérőlap kb. negyedére, ötödére csökkenti a várakozási időt. A szolgáltatás gyorsasága különösen az információigényes műszaki területeken fontos. Az egyetemes számbavétel, mint az egyetemes hozzáférés logikai előfeltétele úgy értelmezendő, hogy ennek segítségével kívánja a felhasználó akár az információt közvetítő szakkönyvtár, akár annak valamely olvasója az információk minél nagyobb halmazát — azok között főleg a szabadszemmel olvasható adathordozón megjelenő információk halmazát — áttekinteni abból a célból, hogy belőle a hasznosnak feltételezetteket kiválogathassa. Az egyetemes számbavétel termékei lényegében információ visszakeresést biztosító eszközök. Az Országos Széchényi Könyvtár tevékenysége szempontjából ezen a területen elsősorban a hazai könyvtermés számbavétele, a Magyar Nemzeti Bibliográfia szerkesztése a legfontosabb. A hazai egyéb dokumentumtípusok, mind pedig a nem magyar eredetű könyvek és egyéb információhordozók számbavételére más eszközöket kell a felhasználóknak, illetve az információközvetítő intézményeknek igénybe venniök. Ezen a ponton kell tovább differenciálnunk a számbavétel fogalmát. Beleértem ugyanis egyrészt a dokumentumok, publikációk nyilvántartásba vételét (hagyományos kifejezéssel: feldolgozását), és a nagyobb mélységű feldolgozást, a dokumentációs tevékenységet valamint az ezek alapján létrejött katalógusok, referálólapok, KWIC-indexek és egyéb (információvisszakereső) eszközök használatát, vagyis az információvisszakeresés műveletét is. A felhasználót — legyen az maga az olvasó, vagy a munkáját megkönnyíteni szándékozó információt közvetítő tájékoztató intézmény — elsősorban az információkeresés gyors és könnyű módja vonzza és érdekli. Az inforfmáció-visszakeresés viszont általában annál könnyebb, minél több munkát fektetett bele a segédeszköz előállításába az információt feldolgozó könyvtáros. A Magyar Nemzeti Bibliográfia gépesítésére fordított erőfeszítéseket tehát a szakkönyvtárak csak abból a szempontból tudják értékelni, amenynyiben elősegíti számukra a világirodalmi termés, a szakmai információhalmaz áttekintését. Érdemes tehát megvizsgálni azt, hogy mekkora hányadát teszi ki az áttekintendő információhalmaznak a Magyar Nemzeti 224