AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkája és kiadványi tevékenysége 1919-1935

V. Közismert, hogy a Horthy-korszak tudománypolitikájában, különösen a harmincas évek második felétől, egyre több a problematikus vagy egyenesen negatív elem. Azt sem lehet állítani, hogy a húszas évek és a következő évtized első felének felfogása minden vonatkozásban helyes lett volna. Mégis ebben az időben még sok az előremutató gondolat, a jó elképzelés, és ebből adódott is eredmény. Bár 1932-ig Klebelsberg Kunó töltötte be a kultuszminiszteri tisztet és a Gyűjteményegyetem létrehozásával ő szabta meg a következő időszak művelődéspolitikájának elvi és szervezeti irányvonalát, az OSZK életében — részben Klebelsberg elképzeléseinek egyik támogatójaként és megvalósítójaként, másrészt az OSZK-val, illetve a Múzeummal való állandó és szoros kapcsolata révén — elsősorban a húszas években — Hóman Bálint jelentette a kapcsolatot a művelődéspolitika és a Széchényi Könyvtár között. így azok a könyvtári elvek, amelyeket ő Klebelsberg Kunóval egyetértésben a húszas években képviselt — az adott körülmények között — korszerűek és az országos tudománypolitikával összhangban állók voltak. (Nem feladatunk e helyen a művelődéspolitikában — így a könyvtárpolitikában is — felbukkanó retrográd jelenségek felsorolása, elemzése, mi az általános képet csak a Széchényi Könyvtár szempontjára próbáljuk leszűkíteni.) Az OSZK tudományos tevékenységét az akkori kívánalmak szemszögéből vizsgálva, azt pozitívnak kell hogy értékeljük. Nem csupán a szervezeti, hanem a személyi folyamatosság is lehetőséget adott arra, hogy a könyvtár feladatának megfelelően illeszkedjék bele a tudományos élet egészébe, hogy személyzeti összetételében, munkájának irányvonalával azt képviselje, ami elvárható volt tőle. Az ismertetett alapokon tehát az OSZK egészének tevékenysége, ezen belül tudományos feladataink ellátása — mai szemmel tekintve is — alapjában jó irányban indult és haladt előre. A harmincas évek elején, a könyvtár szerencsétlen széttagoltsága, de még inkább a gazdasági válság következtében voltaképpen megakadt a fejlődés. 1934 közepén viszont a gazdasági helyzet némi javulása, a könyvtár újraegyesítése, Fitz József főigazgató kitűnő vezetési elveinek és gyakorlati munkájának hatására szinte egyik napról a másikra fellendült az intézmény szakmai és tudományos tevékenysége, úgy, hogy sem a „kultúrfölény" elmélet, sem a harmincas években kibontakozó és egyre erősödő fasiszta irányzat nem érintette a könyvtár dolgozóit és tevékenységét. Nem ismételjük meg írásunk végén azt, ami ebben a korban előremutató és jó volt. Az eredményekről már bőven szóltunk. Nem is akarnánk az eddigiekből kibontakozó pozitív képet lerombolni. Egy — kissé negatív irányban ható — problémára azonban rá kell még mutatnunk. A tudományszervezet adottságaiból következően az OSZK a két világháború között egyértelműen tudományos intézmény volt. Rangját, nemzeti könyvtári mivolta mellett — tisztviselőinek egyéni kutatói súlya és saját tudományos munkájának eredménye biztosította. Ez ma sincs másként, és 112