AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkája és kiadványi tevékenysége 1919-1935 - Die wissenschaftliche Arbeit und Publikationstätigkeit der Nationalbibliothek Széchényi 1919-1935

ez így is van jól. De ebben a kettősségben, sőt a napi könyvtári feladatok ellátását is számba véve, ebben a hármasságban helyes arányt kell kialakítani. Nem szabad az egyéni kutatásnak a könyvtári tudományos tevékenységet elnyomni, sem pedig a szakmai feladatok ellátását (feldolgozás, olvasók szolgálata stb.) háttérbe szorítani. Márpedig korszakunkban sokszor ezzel a jelenséggel találjuk magunkat szemben. A tudományos tisztviselők elsősorban tudósok voltak és csak másodsorban könyvtárosok, ugyanakkor a szó szoros értelmében vett könyvtárosok alig voltak képviselve. (Goriupp Alisz, Nyireő István és még néhányan tartoztak közéjük.) A személyzeti összetétel — a kollektív munka szempontjából — nem volt előnyös, pontosabban egyoldalú volt. E tudós-könyvtárosok a munkaidőt is részben saját kutatásaikra fordították, vagy tudományos hivatásukból fakadó kötelezettségeik teljesítésére törekedtek. Nem véletlen, hogy a munkafegyelem betartására elég sűrűn hívta fel az intézmény mindenkori igazgatója beosztottjainak figyelmét. Lehet hogy a könyvtár tudományos munkájának eredményei intenzívebb időkihasználás esetén még szebbek és nagyobbak lettek volna. De befejezésül mi a pozitívumokat emeljük ki, azt, hogy hány kiváló, haladó szellemű tudós dolgozott ebben a könyvtárban, hogy mennyien kerültek közülük a hazai és nemzetközi tudományosság élvonalába, és azt, hogy minden nehézség ellenére is jól felismert kötelességeit végeredményben e nehéz időkben is teljesítette az Országos Széchényi Könyvtár. DIE WISSENSCHAFTLICHE ARBEIT UND PUBLIKATIONSTÄTIGKEIT DER NATIONALBIBLIOTHEK SZÉCHÉNYI 1919 — 1935 M. NÉMETH Die wissenschaftliche und Publikationstätigkeit der ungarischen Nationalbibliothek wurde in der betreffenden Zeit durch die Armut und Inflation nach dem verlorenen Krieg, später durch die Weltwirtschaftskrise der 1930-er Jahre stark gehindert. Die Leiter (János Melich, Bálint Hóman, Imre Lukinich, Emil Jakubovich, József Fitz — alle hervorragende Wissenschaftler und Bibliothekare) und die wissenschaftlichen Dignitare des Instituts aber — unter denen die meisten mit ihren wissenschaftlichen Forschungen eine Anerkennung im ganzen Land gefunden haben — wussten, dass die eigene wissenschaftliche Arbeit, die Erfüllung der kulturellen Aufgaben des Instituts auch unter den schwersten Umständen nicht aufgehoben werden darf. Deshalb wurde alles getan, um die Traditionen dieses Bereiches aufrechtzuerhalten. Es wurde versucht, die nationalbibliographische Kontrolle, die seit dem Ende des Weltkrieges in Stillstand war, wiederzuerwecken, die Registrierung der ausländischen Hungarikaliteratur zu verwirklichen und die alte Publikationstätigkeit fortzusetzen. Die Anstrengungen führten hauptsächlich im letzteren zum Erfolg: im Jahre 1920 ist es gelungen — wenn auch mit grossen Schwierigkeiten — die traditionsreiche Zeitschrift der Bibliothek (Magyar Könyvszemle) zu veröffentlichen, mit der Herausgabe einiger Werke konnten auch die neueren Bände der schon laufenden Serien erscheinen. Es wurden sogar einige neuen Serien in Gang gesetzt, sie mussten aber in den Jahren des zweiten Weltkrieges abgestellt werden. 173