AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Lichtmann Tamás: Szintézis kísérlet a 20. századi magyar történelmi regényben. Az Erdély-trilógia a világirodalomban

őket"

36 — mondja Bethlen. Heinrich Mann tömörebben, szentenciaérvénynyel fogalmaz. ,,A forradalmak sohasem jönnek maguktól a kellő időben: éppen ezért kell kiharcolni őket, erőszakkal is."

37 Bethlen koncepciója Magyarországra vonatkozik, Móricz nemzetben-népben gondolkodik, a magyarság számára keresi a kiutat, történelmi példájával a korabeli magyar történelem lehetőségeit, esélyeit, feladatait kutatja. Heinrich Mann humanizmusa az egész emberiség számára keresi a történelmi kiutat, a fasizmus világot elárasztó reakciójával szemben egy jobb kor kibontakozásának lehetőségét. A forradalmi erőszak hangsúlyos hirdetése (az idézet a regény záró soraiból való) egész Európa antifasiszta összefogását hirdeti a fasizmus ellen. Móricz Zsigmond hőseinek álma Erdély felvirágoztatása, a „tündérkert" megteremtése magyar földön. Heinrich Mann hősének álma az emberiségről szól: ,,. . .nem arra született az emberiség, hogy lemondjon álmairól, hiszen az álom csak rosszul értett valóság. Van boldogság. Elérhető az elégedettség és a bőség."

38 Lényeges rokon motívum a két regényben a nép szerepének fontossága, az uralkodók demokratizmusa, népközelisége. Mindketten a nép széles tömegeire támaszkodnak, intézkedéseikkel megnyerik maguknak a városi polgárságot, a parasztságot egyaránt. IV. Henrik a ,,jó uralkodó", talán az egyetlen olyan király volt, kinek emlékét megőrizte a nép. Híres, szállóigévé vált jelszava: minden alattvalójának vasárnaponként tyúk főj jön a fazekában. Bethlen egyik fő feladatának a nép jólétének megteremtését tekinti. „Mit kellene tenni ezért a szegénységért. Hogy lehetne ezen segíteni, hogy legyen ennivalójuk, s megtudják, hogy a Krisztus értük is megholt."

39 Ebben a népközeli humanizmusban az írók bizonyos fokú idealizmusa is hangot kap. Az uralkodók nem merő önzetlenségből, nép iránti szeretetből támogatják a nép jólétének növelését, hanem elsősorban saját erős, központi hatalmuk biztosítása érdekében. Sajátos módon ezt a kérdést a nép problémái iránt fogékonyabb Móricz reálisabban, kevesebb idealizmussal szemléli. „Nem elég nekem, ha az urak dúskálkodnak. . . Soha meg nem élek, ha a szegényeknek meg nem adják, ami nekik kell. A szegénységen épül a nemzet . .. Ha a szegénységnek háza van és marhája van és földje van és gabonaverme van, akkor számíthatok rá, hogy ha kivetik az adót, az bé is folyik."

40 A 20. századi történelmi regényben nem a történelem immanens törvényszerűségeinek, a nemzeti múlt feldolgozatlan korszakainak feltárása adja a legfőbb eszmei és szerkezeti szálat, a történelem nem önmagában és önmagáért jelenik meg, hanem összehasonlítási alapot nyújt a jelen vizsgálata számára, példát a jelenkor harcaihoz. Heinrich Mann igaz hasonlatnak, példázatnak nevezte művét (,,. . .ein wahres Gleichnis"

41

). Móricz hasonlóképp vélekedik: „Kitalálni egy régi kor életét, csak annyit jelent, hogy az író a maga korát transzponálja a felkutatott s mesterségesen megállapított 36. Uo. 1067. 1. 37. Heinrich Mann: IV. Henrik. II. 688. 1. 38. Uo. 687-688. 1. 39. Móricz Zsigmond: Erdély. 650. 1. 40. Uo. 893-894. 1. 41. Idézi: Alfred Kantorowicz: Heinrich Manns Henri-Quatre-Romane. Sinn und Form. 1951. 5. 40. p. 605