AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Lichtmann Tamás: Szintézis kísérlet a 20. századi magyar történelmi regényben. Az Erdély-trilógia a világirodalomban

tetőzik, és amelynek reakciós politikája az addigi világtörténet legpusztítóbb háborújához, a harmincéves háborúhoz vezet. A reakció ellen mindkét uralkodó nemzetközi szövetségek létrehozásával kívánt küzdeni; IV. Henrik nagy terve, a katolikus liga elleni hugenotta—protestáns francia—német— angol—németalföldi szövetség erőszakos halála miatt nem valósulhatott meg. Bethlen a közép-európai népeket akarja szövetségbe tömöríteni a Habsburgok ellen, erre azonban, hiába a nagy, IV. Henrikéhez mérhető koncepció, Erdély periferikus helyzete miatt nincs reális történelmi lehetőség. Mindkét uralkodó zavaros, háborús, anarchisztikus időben kerül uralomra, ezért és felvilágosult humanizmusuk szavára elsődleges belpolitikai feladatuknak a béke megteremtését és megszilárdítását tartják. A béke megteremtése érdekében áldozatoktól sem riadnak vissza. Mindketten olyan áldozatos cselekedeteket hajtanak végre, amelyek személyes hírnevükön ejtenek csorbát, sőt lelkiismereti konfliktusokhoz is vezetnek, de a nagyobb cél érdekében inkább vállalják az áldozatot. IV. Henrik megtagadja hitét és katolizál, hogy véget vessen a belső vallásháborúknak, Bethlen pedig saját honfitársaitól fegyverrel foglalja el Lippa várát, hogy a töröknek a békesség fejében átadja. Uralomra jutásuk módja is hasonló motívumokat tartalmaz. Elődjük, legnagyobb ellenfelük (III. Henrik illetve Báthory Gábor) erőszakos halált hal, melyben azonban, bár érdekük lenne, egyiküknek sincs semmi része. Az uralmat mindketten higgadt, bölcs megfontolással, tiszta, ellenfelük vérével be nem mocskolt kézzel szerzik meg, kivárva a megfelelő történelmi pillanatot. A két uralkodó történelmi koncepciójában igen sok a hasonló vonás. Az ábrázolt történelmi korszak problematikájának gazdagsága ugyanakkor rengeteg analógiás lehetőséget nyújt a jelenhez szóló mondandó ábrázolása számára is. Mindkét uralkodó jelszava a humanizmus. A szeretet jegyében kormányoznak, bár az abszolutizmus eszközeitől sem riadnak vissza, ha az erőszakot a haladás érdekében kell alkalmazni. „Csak a szeretet mentheti meg a világot. Gyenge korban az erőszakot tartják szilárdságnak. Csak az erősek engedhetik meg maguknak, hogy szeressenek benneteket, noha ezt meglehetősen megnehezítik számukra"

34 — vallja Heinrich Mann IV. Henrikje. Bethlen pedig így beszél: ,,. . .a hitért, a becsületért, a szabadságért kihívom az egész világot, és csatára kényszerítem és győzni fogok.. ."

35 Mindketten tudatában vannak a történelmi fejlődés alaptörvényének: a történelmi haladás erőszakot kíván. A békét nem minden áron akarják megteremteni, csak az értelmetlen, nemzetet és eszmét gyengítő vérontást akadályozzák meg, humanista intézkedéseikkel. A nemzetközi reakció ellen fegyvert fognak, és nemzetközi szövetséget létrehozva az erőszak történelmileg előrevivő eszközéhez nyúlnak. „Ha a német is ily gyenge, akkor a két bálvány nem sokat fog ártani egy a másnak, meg kell törni mind a két uralmat otthon, fészkében, s akkor le lehet örökre rázni a népek nyakáról 34. Heinrich Mann: IV. Henrik. I-II. Bp. 1963. Ford. Szabó Ede, Vajda Gábor. II. köt. 687. 1. 35. Móricz Zsigmond: Erdély. 1123. 1. 604