AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Lichtmann Tamás: Szintézis kísérlet a 20. századi magyar történelmi regényben. Az Erdély-trilógia a világirodalomban

gény műfajában viszont gátlóan hat. Az adekvát történetszemlélet lényege nemcsak a tények és események kutatása és pontos ismerete, hanem az adott kor összefüggésrendszerének, az események hátterének, motívumainak vizsgálata, a gondolati következtetések levonása, a történelem egész folyamatának átfogó ismerete, az egyedinek az egyetemesben való elhelyezése, történetfilozófiai átgondolása. Az Erdély nagyszerű história, rengeteg élő, lélegző, testközelbe hozott figurával, hiteles atmoszférát sugárzó tájakkal és eseményekkel, minden sora él és érzelmeket hordoz, áradóan hömpölyög a kimeríthetetlen bőségű életanyag, az író óriási életismeretét bizonyítva — ám nem körvonalazódnak benne a történelmi összefüggések, nem érezni az író kiérlelt történetfilozófiáját. „Móricz történelmi érdeklődése csaknem teljesen személyi, szépirodalmi jellegű... A rendkívüli megelevenítő erő, amely képes legyőzni a századokat, nem mindig képes a történelem szellemét felidézni ... A történelem több, mint a múlt életének felidézése: magasabb kilátót, tágabb szemhatárt igényel. S ez az igazán nagy történelmi távlat hiányzik valamiképp a főhősök képéből. . . Országot építő nagy történelmi alakot ennyire emberi közvetlenséggel, gondjainak, törődéseinek, fellángolásainak s csüggedésének, jóságának, hűségének és tévelygéseinek ilyen meleg, szinte már baráti, családias közelségével s a nagy történelmi gesztusok és összefüggések ilyen bátor és célba találó elhanyagolásával alig ábrázoltak még. . . Móricz nem idézte fel a történelmet, de megelevenítette a múltat. . . "

31 — írja Keresztury Dezső. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Móricz teljesen érzéketlen volt a történelem erői és összefüggései iránt. Művében számos helyes meglátás található a történelem hajtóerőiről, az ideológia mögött rejtőzködő gazdasági alapokról, a kor hiteles összefüggéseiről. Világosan látja, hogy a történelmi fejlődés meghatározója a gazdaság; nemcsak a társadalmi, politikai és technikai fejlődésé, hanem a tudati, ideológiai előrehaladásé is. „Tudjátok meg, hogy az emberek nyomorult életét soha nem lehet ostorral és máglyával megjavítani, csak kenyérrel. . . A boszorkányságot is csak kenyérrel lehet megszüntetni. . ."

32 A helyesen meglátott történelmi összefüggések azonban csupán verbális közlések maradnak a műben, és nem válnak a regény epikus szerkezetének szerves, érzékien megelevenedő részévé. A tényeken végrehajtott tudatos írói változtatások, anakronizmusok sem a történelmi összefüggések világosabb ábrázolását, jobb megértését szolgálják, hanem az író szubjektív, lírai személyességű motívumai, magánéleti konfliktusainak kivetítései (Báthory Gábor és Anna). Móricz világszemlélete — ezen belül történelemszemlélete — antiintellektuális, a világot szenvedélyes, már-már lírai szubjektivitással látja. Ez a személyes ábrázolásmód néhol az epikus objektivitás határait súrolja, ám a tárgyilagosságot élményszerűen pótolja a hallatlanul magas hőfokú érzelmi intenzitás. Móricz elementáris művészetének egyedül helyes megközelítésmódja Németh László szemlélete: „Remekmű az Erdély? A legtöbb, amit a magyar regényírás idáig felmutathat. Ady lírája mellett a háború előtti kort ez a regény zárja le. A két 31. Keresztury Dezső: A szépség haszna. Bp. 1973. 167—170. 1. 32. Móricz Zsigmond: Erdély. 903. 1. 602