AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Lichtmann Tamás: Szintézis kísérlet a 20. századi magyar történelmi regényben. Az Erdély-trilógia a világirodalomban

mű bizonyos fokig ki is egészíti egymást (ha nem is egészen úgy, mint Báthoryt Bethlen): Ady a gondolat magasa s mélye, Móricz a színek és formák határtalan szélessége. Sajnálni lehet tán, hogy a kettő egy emberben nem egyesülhetett. Az Erdély — a magyar irodalom Háború és béké-je — túlságos metafizika-mentesnek örökít meg egy népet, melynek másik nagy lángelméjéről máig is alig merjük tudni, hogy a kortárs Európának talán legnagyobb szelleme volt. Kétségtelenül korlát ez: de olyan korlát, amelyet ez a mű hiún nem döngetett s belülről tökéletesen kitöltött."

33 II. AZ ERDÉLY HELYE A KORABELI VILÁGIRODALOMBAN ÖSSZEVETÉS HEINRICH MANN IV. HENRIK CÍMŰ REGÉNYÉVEL A legszembeötlőbb hasonlóság a két regény történelmi tényanyagának közeli rokonsága. Túlmenően azon a véletlennek is nevezhető közösségen, hogy a két mű cselekménye ugyanabban a történelmi korban játszódik, a 16 — 17. század fordulóján, illetve a 17. század első évtizedeiben, lényegi hasonlóság is található a két nemzet történelmének ábrázolt időszakában. Ekkor bontakozik ki egész Európában a megelőző évtizedek angol és németalföldi mintája nyomán a polgári fejlődés, amely IV. Henrik korszakos munkássága eredményeképp Franciaországban sikerre vezet (nemhiába nevezték őt sokan a francia forradalom előfutárának), Magyarországon azonban, bár Bethlen Gábor fejedelemsége a lehető legkedvezőbb alapokat teremti meg egy későbbi polgári átalakulás számára, a rendkívül kedvezőtlen történelmi körülmények miatt a fejlődés megakad, és később visszazuhan a feudális rendi anarchiába. Társadalmi, gazdasági téren hasonló feladatokat tűzött ki és oldott meg sikerrel mindkét uralkodó. Megteremtették a polgári fejlődés gazdasági lehetőségeit: az ipar, a kereskedelem fejlesztését, a városi polgárság támogatását, a pénzügyi gazdálkodás központi irányítását tekintették fő feladatuknak, megvetették a merkantilista gazdaságpolitika alapjait. Fő céljuk a feudális arisztokrácia visszaszorítása, az erős központi hatalom kiépítése, amit nagy áldozatok árán, de sikerrel valósítottak meg. Külpolitikájukat egyazon ellenség, a Habsburg birodalom elleni harc határozta meg. IV. Henrik legfőbb ellensége, a francia függetlenség és társadalmi fejlődés leghatalmasabb ellenfele, a Habsburg birodalom legnagyobb uralkodója, a korszak legreakciósabb társadalmának feje: a spanyol II. Fülöp. Az általa megtestesített feudális rend és katolicizmus az európai polgári fejlődés legádázabb ellensége; legreakciósabb ellenfele I. Erzsébet Angliájának, IV. Henrik Franciaországának, a polgári Németalföldnek, a protestáns német fejedelemségeknek. Ugyanennek a Habsburgháznak semmivel sem kevésbé reakciós osztrák ágával vív egész életében nagy harcot Bethlen Gábor is. Az ő ellenfele ugyanaz a feudális reakció, ugyanaz a társadalmilag, gazdaságilag, politikailag, eszmeileg visszahúzó hatalmas ellenerő, amely épp e korszakban a katolikus ellenreformációban 33. Németh László: Két nemzedék. Bp. 1970. 533. 1. 603