AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai regény kialakulásához

szicisták igényeit kielégítő irodalom számára a lírában nyílt tér: ezt az igényt tolmácsolták és visszhangozták Thám, majd Puchmajer almanachjai. Az első, fentebb stílhez közelítő, magasabb irodalmi szándék szerint fogalmazott cseh regény Fénelon Telemachusának fordítása 1796/97-ből, Josef Javűrek tollából.

15 A lényeges nem csupán az, hogy Fénelon a cseh irodalomban is regényeknek készítette az utat, hanem az, hogy a nyelv állapota, a közönség igénye s nem utolsó sorban az írók fölkészültsége nem tette lehetővé a magyar vagy a lengyel regényekhez hasonló művek születését. Csakhogy, vethetjük föl a kérdést, a szerb irodalom még ott sem tartott fejlődésében, modernizálódásában, mint a cseh, és Dositej Obradovicnak mégis sikerült egy regényformájú önéletrajz

16 megalkotása, amely már címében (Zivot i prikljucenija: Élet és viszontagságok)

17 utal az ihlető források körére, és amely nem csupán dokumentatív értékei miatt vizsgálandó. A valóban rendkívülinek tetsző tüneményre a magyarázatot jórészt külső okokban kell keresnünk. Igaz az, hogy Obradovic beleilleszkedett a szerb irodalom fejlődési sorába; és vele nagy lépést tett előre a szerb esztétikai és irodalmi tudat, mégsem nevezhető átütő erejű, különlegesen művészi alkotónak. S az is igaz, hogy különlegessége inkább helyzetében, funkciójában, mint művészi eredményeiben keresendő. De tény az, hogy vándorlásai során eljutott azokba a városokba, azokba az egyetemi-kulturális székhelyekre, ahová más szerb alkotó nem juthatott el, de még a csehek és a magyarok közül is csak néhányan, és éppen nem a legnagyobbak, nem a költők, írók. Ez a közvetlen ismerkedés, majd az ismerkedés eredményeinek szembesítése a hazai viszonyokkal, a lehetőségek alapos kihasználása: természetszerűleg formálta Obradovicnak az irodalomról, az ízlésről vallott álláspontját, haza- és nyelvszemléletét, gondolatvilágát, alkotói módszerét. De annyira benneélt (alapos „nyugati" tapasztalatai ellenére) hazája valóságában, hogy nem bármily megejtő utópiák felrajzolásával, nem idealizálással szolgálta népét és irodalmát, hanem azt adta, amire ott és akkor a legnagyobb szükség volt, és amelynek megértésében vagy tudomásul vételében reménykedhetett: a racionalista és prakticista szemléletet, a vallási türelem gondolatát, a józan, kiegyensúlyozott életre törekvés eszméjét, az önképzés és a jobbra törekvés felvilágosodott módszerét. Egyszóval önmagát úgy állította példának, hogy életútjában követhető, megvalósítható 16. Milorad Pavic: i. m. nem tartja regénynek Obradovic életrajzát, legalábbis könyvének regényekről szóló fejezetrésze nem emlegeti, s csupán a műben kifejeződő morális-etikai eszmeiségről ejt néhány, igaz, igen tanulságos szót. I. m. 104—105. Ezzel a nézettel szemben áll a korábbi szakirodalom is. Vö.: Schmaus, Alois: Dositej Obradovic

's Autobiographie. Gattungscharalcter und Erzählstruktur. = Gesammelte slavische und bálkanologische Abhandlungen. II. München, 1973. 51 — 62. Vö. különösen az alábbiakat: E mű „enthält Elemente des Bekenntnis-, des Entwicklungs- und Bildungsromans, vor allem auch sehr viel Elemente des didaktischen Romans, ohne daß er jedoch mit einer dieser Romanarten identifiziert werden könnte." Uo. 54. Lásd még: Uő.: Delo Dositeja Obradovica. = Sabrane slavisticke i balkanoloäke rasprave III. Z& Stampu priredio: Rehder, Peter. München, 1973. 193 — 219. Elemzésünkhöz felhasználtuk az Obradovic-mű angol nyelvű kiadását is: The Life and. Advantures of Dimitrije Obradovic (•••) Translated from Serbian, and edited with an Introduction by Noyes, George Rapall. Berkeley—Los Angeles, 1953. 17. Zivot i prikljuéenija Dimitrija Obradovica nareóenog u kaludjerstvu Dositeja.

.. (1783) = Dela. Beograd, 1932. 9-163. 522