AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai regény kialakulásához

egészen el-nem készült díszt meg nem szenyvedik. De ellenkezőképpen van a' dolog az alatsonyabb rendű írásokkal, 's nevezetesen az én Románommar' — írja Kazinczy nagyhatású és később neoklasszicista ízlése szerint átdolgozott adaptációja, a Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei „Jelentés"ében.

12 S itt emlékeztethetünk Schillernek Goethéhez írott levelére.

13 Amit a költészet alapproblémáin töprengő Schiller egy regény és egy mai szemmel nézve nem Goethe legsikerültebb művei közé tartozó (nem annyira eposz, mint inkább) költői elbeszélés összehasonlításakor kimondott, az a klasszikának egyik fő tétele, amellyel analóg kérdésföltevések mind a lengyel, mind a magyar irodalmi gondolkodás során fölvetődtek. Azért elsősorban ott (és nem például a szlovákban), mert az irodalmi gondolkodás ezekben az irodalmakban jutott a legmesszebbre a kelet-közép-európai irodalmak közül. S bár a szlovák és a szerb irodalom is gazdagította zónánkat ekkortájt egy-egy fejlődéstörténetileg érdekes, ma is olvasható, helyenként kimondottan izgalmas regényszerű alkotással, ott a regényelmélet kezdetei későbbi időpontra tehetők. Azok a források, amelyekből azonban a lengyel és a magyar regény táplálkozhat, közös a többi kelet-közép-európai irodaloméval. Ezek a források áttetszenek a később tárgyalásra kerülő regényeken ;

14 részben a közkézen forgó regényelméleti fejtegetésekre, részben a legnépszerűbb és viszonylag korszerű regényekre vezethetők vissza. Ezek a regényelméleti fejtegetések azonban azt bizonyítják, hogy a regény a társadalom alsóbb régióiban páratlanul népszerű, a felsőbb régiókban polgárjogot igazán csak később nyer, s így legföljebb megtűrt a műfajok között: nem alakultak ki pontosan körülírható jellegzetességei, variánsai; az epikus költészet, a poesis narrativa többi ágától még számtalan vonatkozásban nem vált el, és öntörvényűsége, önálló variánsai sem képviselnek számottevő értéket az adott nemzeti irodalomban. Példaként a cseh irodalom nemzeti ébredéssel jelölt korszakát idézhetjük föl. Jelentékeny számban látnak itt napvilágot a népkönyvek, a viszonylagos tömegigényt kielégítő és fél-népies, ponyvaszerű, barokk jellegű kiadványok, amelyeknek némi felvilágosult tendenciát Kramerius igyekszik adni. A vitán felül felvilágosodott Krameriust, ezeknek a népkönyveknek a kiadóját, szerző-fordítóját nyilván nem esztétikai, hanem nyelvi szempontok vezették, hiszen a 18. század magyar nyelvi törekvéseihez hasonlóan ő is a nemzeti nyelv terjesztését tartotta elsőrendű feladatnak. így a klasz12. Kazinczy Ferenc: Bácsmegyeynek összeszedett levelei. Költött történet. Kassán, 1789. 13. Vö. 1. sz. jegyzet 14. Már most leírjuk: semmiképpen sem tartjuk helyesnek azt a vélekedést, amely J. I. Bajza: Príhody a skúsenosti mladíka Reného c. regényét — az „irodalmi formát" tekintve .— Montesquieu: Perzsa levelek, Voltaire: Candide és „kiváltképpen" (najmä) Radiscsev: Utazás Pétervárról Moszkvába c. műveinek körében helyezi el. Vö.: a szlovák regény 1970-es, modern szlovákra átírt pozsonyi kiadásának J. Tibensky által írt kísérő tanulmányával: 315—316. A más-más tendenciát, szerzői mentalitást és külső formát képviselő regények közös nevezőre hozása fogalmi tisztázatlanságra vall. Ugyanakkor a dolgozat szerzője a René első kötetét „kalandos-szentimentális regény"-ként aposztrofálja. Uo. 314. 15. Vodicka, Felix: Pocátky krásné prózy novoöeské. PHspevek k literárním déjinám doby Jungmannovy. Praha, 1948. 8—9. 521