AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai regény kialakulásához

hatónak látszik, hogy a wertheriádák, a siegwartiádák a kelet-közép-európai szentimentalizmust gyarapítják, bár egyikük-másikuk tartalmazhat klasszicisztikus elemeket. De tény az, hogy a regénnyel mint műfajjal szemben az alkotók magatartása megfelel a klasszicista poétikákban előírtaknak. Kazinczy Ferenc például elítéli a „fabrikai román"-okat, amelyeket „Pöbel der Literatur"-ként bélyegez meg.

5 S azt hangsúlyozza: „Több szükség van románokra, hogy azoknak olvasások által a' szollás' és magaviselet' durvasága kedvesebb ízlésre faragódjon, mint a kánonok Molnár Physikájára 's Dugonics algebrájára."

6 Ugyanez a kalandos, szerelmes, gáláns regényekkel való szembefordulás jellemzi Ignacy Krasickit, aki Fieldinget, Richardsont és Goldsmith-t ajánlja az előző korok magatartási normáit megfogalmazó, barokk-szarmata világot népszerűsítő regények ellenében. Tulajdonképpen Krasicki ez utóbbiakat tartja regénynek. így csak olyan műveket méltat, amelyek a mese bájával gyönyörködtetnek, de az ehhez hasonló alkotásokat — teszi hozzá — nehezen nevezhetjük regénynek. De az elnevezés nem lényeges.

7 A Zablocki készítette Fielding-fordítás előszavában pedig ezeket olvashatjuk: a felvilágosodott század a molyoknak és a penésznek adta át a régi típusú elbeszélések hatalmas fóliánsait.

8 Az előszó ideszámítja a gáláns-lovagi történeteket, amelyek a konzervatív feudális szarmatizmus világát képviselték. A lengyel írók közül többen a regény újszerű feladatait, erkölcsnemesítő, polgáribb életvitelt népszerűsítő vonásait, a felvilágosodás eszméit kifejező szándékait jórészt azzal a Marmontellel egybehangzóan láttatták, aki Essai sur les romans consider és de cóte moral c. értekezésével a kelet-közép-európai irodalmak számára is használhatóan és hasznosíthatóan körvonalazta a regény megváltozott funkcióját a változó világban.

9 Marmontel regényt emancipáló gondolatai azért különösen fontosak, mert az ő prózai epikája rendkívül népszerűvé és utánzottá vált Kelet-Közép-Európának szinte valamennyi irodalmában.

10 Marmontel kísérletével szinte egy időben látunk arra törekvést a lengyel irodalmi gondolkodásban, hogy a regényt beleillesszék a poétikai rendszerbe. Ez F. N. Golanski nevéhez fűzhető, bár a regény pontos helyét a műfajok között nem sikerült megnyugtatóan kijelölnie.

11 Ez azonban a ritka kivételek közé tartozik, a regény új (társaság- és ízlésnevelő) funkcióinak hangsúlyozása mellett is a mentegetőzés adja meg a regényírók alaptónusát: ,,a' Poésis' fentebb neme, az-az az Epopoea és a' Melpomene sarus játéka, az 5. Kazinczy Ferenc Levelezése VH. 33., VIII. 86. 6. Uo. I. 521. 7. Krasicki, Ignacy: Zbiór potrébniejszych wiadomosci. Warszawa, 1782. II. 54. 8. Fielding, Henry: Podrzutek czyli história Torna Dzonsa. Warszawa, 1783. Előszó. 9. Marmontel, Jean Franpois: Essai sur les romans... = Oeuvres Completes. Paris, 1819. in. 10. Marmontel 1767-ben jelenik meg először lengyelül, a Bélisaire 1773-ban már magyarul is olvasható, 1775-ben szerbül. A Belisaire-t 1767-ben Trattner Bécsben adta ki, Bécsben megjelent latin nyelven is. A Marmontel-kultuszra jellemző, hogy La Bergere des Alpes c. erkölcsi meséje Pesten újgörögül látott napvilágot (1811-ben); a Zemire és Azor c. daljátékot Pozsonyban németül jelentették meg; válogatott műveit franciául adta ki Pesten Hartleben 1828-ban, hat kötetben. 11. Golanski, Filip Neriusz: Owymowie i poezji. Warszawa, 1793. Erről és a lengyel felvilágosodott eszmeiségű regényről igen tanulságosan, sok adattal vö. Lipatov, Alekszandr Vlagyimirovics: Vozniknovenie polszkogo proszvetitelszkogo romána. Moszkva, 1974. 520