AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai regény kialakulásához

A kelet-közép-európai regény kialakulásához FRIED ISTVÁN Schiller 1797 októberében összegezte véleményét a regényről.

1 Ekkor kristályosodott ki benne mindaz a gondolat, amely Goethe Wilhelm Meistere részenkénti olvasása közben egyre inkább megfogalmazódott, és amellyel már a mű első részeit lapozgatva tisztában volt: a regény formája nem igazán költői, s a szerző minden tehetsége, igyekezete, klasszikus vagy klasszicista ihletettsége ellenére csupán az értelmet mozgósítja; a regény ilyenformán az értelem műve. Még inkább megerősödik e meggyőződésében, hogy a Hermann und Dorothea verssorait hozza a posta. Hiszen ez az eposz — véli Schiller — valóban kielégíti a költői formára vonatkozó valamennyi követelményt; olyan költői világba vezet, ahová a Wilhelm Meister olvasója sosem juthat el. Emellett a regényben túl sok a titokzatosság, a sejtelmesség, szemben az eposz tiszta formájú és átlátható költőiségével. S bár Schiller elismeri a Wilhelm Meister újszerűségét, mélyértelműségét és költőiséget, lényegében magasabbra értékeli a Hermann und Dorotheas. Vélekedését Goethe — nem puszta udvariasságból — megértéssel fogadja. Ugyancsak október végi keltezésű levelében vallja be: mennyi gondot okozott számára a tiszta forma, annak esetleges megvalósítása a regényben. Annál is inkább, mert a Hermann und Dorotheávail jól körvonalazható, a német klasszika fogalomkörébe jól beleilleszthető célkitűzést teljesíthetett: „Doch Homeride zu sein, auch nur als letzter, ist schön." Regényével viszont új útra lépett, jóllehet a 18. századi német regényfejlődés vívmányait nem tagadta. Csakhogy a regény nemigen került elő azokban a poétikákban, poétikai vonatkozású írásokban, amelyekhez a klasszicizmus, a klasszika alkotói idomulni akartak.

2 S bár a legmerevebb poétikák is megtűrték, olykor előírták a 1. A Goethe—Schiller-levelezésből elsősorban az alábbi levelekre utalunk: Schiller Goethéhez 1797. okt. 20., Goethe Schillerhez 1797. október 30. Vö.: Briefwechsel zwischen Schiller und Qoethe in den Jahren 1794 bis 1805. Stuttgart, é. n., I. 345 — 346, 348 — 349. Goethe egyébként a Wilhelm Meistens Lehrjahre c. regényében ekképp értékelte a drámát és a regényt: „Beide könnten in ihrer Art vortrefflich sein, nur müßten sie sich in den Grenzen ihrer Gattung halten." Vö.: Wilhelm Meistens Lehrjahre. Berlin, 1962. 320. Vö. még: Rasch, Wolfdietrich

: Die klassische Erzählkunst Goethes. = Formkräfte der deutschen Dichtung vom Barock bis zur Gegenwart. Hrsg. von Steffen, Hans. Göttingen, 2

1967. Különösen: 82—83. 2. Összefoglaló jelleggel: Wiegmann, Hermann: Geschichte der Poetik. Stuttgart, 1977. Az egyes fejezetekhez bőséges irodalomjegyzék járul. 517