AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai regény kialakulásához

„licentiá"-t egyes műnemekben, a regénnyel kapcsolatos állásfoglalás többnyire legalább is tartózkodónak mondható. Semmiesetre sem tartozott a műfaji hierarchia csúcsán elhelyezkedő, azaz fentebb stílt igénylő műnemekhez; némi mentegetőzés, érezhető magyarázkodás kísérte a regényírói próbálkozásokat. Nyilvánvaló, hogy a műfaji tisztaságra törekvő, az antikok műfajai szerint tájékozódó ars poeticá-k aligha tudtak mit kezdeni a regénynyel, amelynek előttük kevéssé tiszta formája nem felelt meg a költőiségről kialakított elképzeléseknek. S bár az angol és a francia irodalom már tekintélyes számú és értékű regényt adhatott az irodalomnak, ezek hatására nemigen támadt igény hasonló minőségű regényirodalom megteremtésére a kelet-közép-európai irodalmakban. A lengyel irodalom fejlődése ebben a vonatkozásban is elüt a többi kelet-közép-európai irodalométól. Itt nem csupán korábban jelennek meg a nyugati irodaloméihoz hasonló típusú regények (legalábbis fordítások révén), mint például a magyarban vagy a szlovákban; és nemcsak nagyobb számmal! Még a regényelméleti fejtegetéseknek is inkább van közönségük és természetesen művelőjük. Itt — keletközép-európai mértékkel mérve — viszonylag korán megjelenik a hazai nyelvű sajtó, amely teret biztosít a regénnyel kapcsolatos vitáknak, beszámolóknak, elmélkedéseknek. S bár a regény — önmagában és különféle típusaitól elvonatkoztatva — általában nem illeszthető bele egy szó szerint vett klasszicista poétikába, továbbá nemigen mutatható ki antik párhuzama, és kalandos cselekménye, változatossága, az elbeszélt események kevéssé egyöntetű környezetben lejátszódó volta hangvételek és előadásmódok sokféleségét eredményezi: mégsem pusztán a klasszicizmusok korstílussá válása az oka annak, hogy az európai regénynek csupán néhány fajtája lesz zónánk irodalmaiban az irodalmi körökben elfogadottá. Mindezzel párhuzamosan a népkönyvek népszerűsége nőttön-nő. Emellett egyes kiadók szívesen vállalkoznak a másod-, sőt harmadrangú külföldi szerzőktől fordított, regényszerű kötetek kiadására. Ezek egyike-másika olyannyira hazaivá válik, hogy hazai személy- és földrajzi nevek kerülnek az eredetileg idegen elnevezések helyébe; de olykor csupán a névváltozások révén transzponálódik a hazai történelembe az elbeszélt eseménysor. Nem népkönyvek ezek, hanem a népkönyvekkel párhuzamosan népszerűvé váló, de feltétlenül az irodalom alsóbb régióiba tartozó (nem irodalmi igénnyel közönséget hódító) kötetek: lovagias, kalandos, eseményes, de tulajdonképpen sablonos történetek, amelyek egyetlen célja, hogy olvasmánnyá váljanak.

3 Csupán egyetlen tény lendíti őket értéküknél magasabbra: a minden kelet-közép-európai irodalomban előbb-utóbb meginduló küzdelmet szolgálják, amely az anyanyelv terjedését segíti. 3. Még akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy a Wieland-, Gellert- vagy akár a Le Sagefordítások nagy népszerűségnek örvendtek. Az a nyelv, amelyen ezek a fordított regények megszólaltak, többnyire egy előző korszak nyelvi normáit képviselte, s a magasabb szintű wielandi vagy gellerti stílust alacsonyabb szinten adta vissza. Irodalmaink regényfordításairól: György Lajos: A magyar regény kezdetei. Budapest, 1941.; Pavic, Milorad: Istorija srpske knjizevnosti klasicizma i predromantizma. Klasicizam. Beograd, 1979. 499 — 501.; Sinko, Zofia: Powiesé zachadnoeuropejska w kulturze literackiej polskiego Oéwiecenia. Wroclaw—Warszawa—

Krakow, 1968. 518