AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században - Kalender in Ungarn im 18. Jahrhundert

vizsgálatunk azonban azt az eredményt hozta, hogy a sommás ítéletek nem megalapozottak. A sokféle kalendárium közt természetes, hogy akadnak gyenge színvonalúak. De a hasznos és szórakoztató toldalékok a 18. században az olvasóközönség-nevelés eszközeiként egyre szélesebb tömegekkel szerettették meg az olvasást, s különösen a század utolsó harmadában egyes kiadók kalendáriumaiban a toldalékok irodalmi és ismeretterjesztő színvonala elérte, sőt nem egyszer messze meghaladta a magyarországi átlagot. Mindez elsősorban abból adódik, hogy a központi hatóságok és némely kalendarista tudatában voltak annak, hogy a hasznos ismeretek elterjesztésének legjobb módja a kalendáriumban való megjelentetés. Csak a valóságtól való távolság miatt fordulhatott elő olyan eset, hogy Spaisert az uralkodó tudományos igényű cikkek közlésére késztette kizárólagos szabadalom megadásával. A nagyközönség nem volt kíváncsi ezekre, de ne legyünk elfogultak, Katona Istvánnak Spaiser kalendáriumaiban megjelent cikkei ma is csak a szakemberek számára élvezhetők. A 18 — 19. század fordulóján sok új, helyi színezetű kalendárium használta már ki egy-egy vidék olvasóközönségének bővülését. S ekkor is, miként a 18. században, a kalendárium összeállítójának személyén múlott, hogy milyen volt a toldalékok színvonala. Azért tudtunk mi is oly sok bíráló és jobbító szándékú idézetet hozni, mert nem egy kalendaristánk világosan látta, mennyire nagy lehetőség rejlik e tömegkiadványban. A jobbítási szándékok többsége mai szemmel nézve is helyes és olyan mértékű, amelyet az akkori tízezres olvasóközönség el tudott fogadni. Amelyik ennél tudományos irányban akart többet, elpártolt tőle a közönség. De elpártolt attól is, amelyik az egyre növekvő igényeket nem elégítette ki. Utóbbi esetben azonban alsóbb rétegekből mindig újabb olvasók toborzódhatnak, ám a század végétől a gyakorlati ismereteket közlő és a szórakoztatást biztosító kalendárium-toldalékok olyan hatást gyakoroltak irodalmunkra, hogy a reformkor elején Edvi Illés leírhatta: „a kalendárion nem kicsiny rubrika literatúránkban".

72 KALENDER IN UNGARN IM 18. JAHRHUNDERT L. SZELESTEI-NAGY „Das populärste Buch des 18. Jahrhunderts" ist in Ungarn der Kalender, er sichert des Haupteinkommen der Drucker, um sein Verlagsrecht wird im ganzen Jahrhundert erbittert gekämpft. Der vorliegende Aufsatz nimmt vor allem die Untersuchung der Anhänge von Kalendern in ungarischer Sprache vor, nur zum Vergleich werden auch lateinische und deutsche Kalender herangezogen. Aufgrund inhaltsbezogener Analyse dieser Werke, die in mehreren zehntausend Exemplaren gedruckt wurden, können wir unsere Meinung folgendermaßen zusammenfassen: An erster Stelle sind die Informationsansicht, die Mitteilung von praktischen, wissenswerten und allernotwendigsten Ratschlägen sowie die Unterhaltung als wichtigste Zielsetzung des Kalenders zu nennen. Unterhaltung und Niveau schließen einander nicht aus, letzteres hing oft vor allem vom Verfasser selbst ab. Der nützliche und unterhaltsame Anhang 72. Kálendáriom magyarázatja, és még valami a honni Kalendáriumokról, 1824. = Tudományos Gyűjtemény, 1829, V, 63 — 96. Idézi Dukkon Ágnes, ItK 1978, 52. ;

:

iK;; 515