AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

1778—1779-es évekből is adós Spaiser 545 forinttal. A helytartótanács a budai egyetem tanácsához fordult, hogy az tájékoztassa közhitelűen a tényleges helyzetről. Végül, a július 8-i ülés jegyzőkönyve szerint, egyértelműen Spaiser mellé állt. Spaiser a királynőtől azért kapott kizárólagos szabadalmat, hogy egyetemi tanárok tollából származó, tudományos értékű szemelvényeket közöljön kalendárium-toldalékaiban. A professzoroknak a honoráriumot a saját hasznából kell fizetnie. Mindezek fejében köteles az egyetemi nyomdában nyomtattatni. Landerer engedély nélkül nyomtatott. Félő az is — írja a helytartótanács —, hogy ha Landerer engedélyt kap, egyszerre két helyen, Pozsonyban és Kassán nyomtat. A fennmaradt példányok alapján egyértelmű azonban az, hogy sem Landerer, sem a többi nyomdász nem hagyta abba a kalendárium-nyomtatást. Egyértelmű, hogy a korlátozás, illetve szabályozás most sem volt lehetséges. Egyre több helyen, érdekesebbnél érdekesebb mellékleti! kalendáriumot jelentettek meg. Spaiser csak egy évtizedig tudta megjelentetni tudományos cikkeket tartalmazó kalendáriumait, a közönség azonban ekkor már egyre inkább a gazdasági ismereteket és a mesefüggeléket kereste. IV. NÉHÁNY SZÓ A TERJESZTÉSRŐL ÉS AZ OLVASÓKÖZÖNSÉGRŐL

63 Az augusztusi nagy vásárokon a nyomdászok már árulták a következő évre szóló kalendáriumokat. Természetesen, ha elkeltek, akkor újra nyomtattak, ezért fordul elő a fennmaradt példányok között, hogy azonos évre eltérő szedéssel, esetleg változó tartalommal készült példányokat is találunk. Néha egy-egy könyvkötő vagy könyvárus megbízásából nyomtattak bizonyos mennyiségű példányt, ez esetben az impresszumban is előfordulhat ennek feltüntetése. Az ó naptárt csak az ortodox egyházhoz tartozók használták, ennek ellenére, néha csak szokásból, az utazók és kereskedők kedvéért, vagy a vegyes lakosság miatt az új és ó naptárt is kiadták legtöbbször ugyanazon kalendáriumban. A türelmi rendelet után protestáns, sőt zsidó naptár is jelent meg. Az ár mindössze néhány krajcár volt, a nagy mennyiségben való előállítás mégis igen jelentős hasznot biztosított. Trattner a papír árának emelése miatt magyar nyelvű kalendáriumának árát 1802-ben hét krajcárra emelte. Fentebb már láttuk, hogy a kiadók és nyomdászok szabadalom szerzésével próbálták a piacot maguk számára biztosítani. Ennek megtartásához, vagy másoktól való elhódításához, illetve új olvasótábor szerzéséhez azonban nem volt elég a többiek által amúgyis gyakran figyelmen kívül hagyott szabadalom: színessé kellett tenni a kalendáriumot, folyton ügyelve arra, hogy az olvasóknak mi az igénye. Miként több helyen idéztük már, a kalendaristák jobbítási szándékát az eladhatóság keresztezte. De a tartalom 63. E fejezetünkben csak a kalendáriumok adataira támaszkodunk, a téma alaposabb feldolgozása további kutatást igényel. 511