AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

közül Spaiser volt a legerőszakosabb, ami abból ered, hogy egyedül ő kapott privilégium-hosszabítást, Streibigé pl. 1781-ben lejár. Spaiser kalendáriumairól fentebb már szóltunk. A budai egyetemi tanács 1780 augusztusában tárgyalta Landererné, Katalin asszony ügyét, aki azt kérte, hogy tíz évvel hosszabítsák meg a Vaticinium Sybillinum című kalendárium nyomtatására szóló szabadalmát. A helytartótanács felhívta az egyetemi tanács figyelmét az ügy során arra, hogy az egyetemi nyomda privilégiumaira fokozottan ügyeljen. Az egyetemi tanács szerint a nyomdának Landererné szabadalmából nem származik kára. Tekintetbe véve azt is, hogy az egyetem nyomdájának Budára kerülése miatt az özvegynek úgyis jelentős vesztesége van, továbbá szem előtt tartva az özvegy nehéz sorsát, gyermekeit, az egyetemi tanács a szabadalom meghosszabítását támogatja. Közben azonban Landerer János Mihály is kéri, hogy Kassán kalendáriumot nyomtathasson, ami ellen Spaiser és Streibig tiltakoznak, mert Landerer Kassán az ő privilégiumaikat sértő latin és magyar kalendáriumokat nyomtatott ki. Landerer indoka: a privilégiumot ő a volt jezsuita nyomdától, sőt a királyi kamarától örökölte. Abaúj vármegye támogatja Landerert. A győri Streibig-nyomda közben a segédek kezébe került. Azok egyértelműen Landerer kérelmének elutasítása mellett vannak. Indokaik között azt is felhozzák, hogy Landerer 1779-ben nyomtatott magyar nyelvű kalendáriumát annak újszerű külseje miatt sokan megvásárolták, így nekik több mint 15 000 példány (!) raktáron maradt. Streibig privilégiuma: címjegyzékes latin (8°), krónika- és mesefüggelékes magyar (12°) és hasonló német (4°), valamint a 32-edrét német nyelvű Bauern-Calender típusú kalendáriumokra szólt. Más ilyet Magyarországon nem nyomtathat. Az utolsó tízéves hosszabbítás 1771. július 29-én történt, így még az nem járt le. Landerer indokai: 7000 forintért vette meg a nyomdát a királyi kamarától, annak jogaival, többek között a kalendárium-nyomtatási privilégiummal együtt. Egyébként is, Pozsony messze van Kassától, a szállítás drága, és a különböző szállítási nehézségek miatt a Pozsonyban előállított kalendárium bizonytalan is a Felvidék keleti részén. Érdekes, hogy az ügybe belekeveredett Patzkó Ferenc pozsonyi nyomdász is. A crocariusok (sáfrányosok) által Liptó vármegyében árusított szlovák kalendáriumokat állítólag nála nyomtatták. A lefolytatott vizsgálat eredménye szerint a kalendáriumok tényleg Patzkó nyomdájában készültek. Pozsony város Landerer mellett állt: Spaiser az igényeknek nem tud eleget tenni. De a magisztrátus hiába állt Landerer mellé, a helytartótanács, ill. az udvari magyar kancellária egyértelműen Spaisert támogatta, s kemény hangon írt a pozsonyi magisztrátusnak a kalendárium-kiadási szabadalmak betartásáról. Baj van azonban Spaiserrel is. Neki szabadalma szerint csak az egyetemi nyomdában lehet nyomtattatni. Folger János, a budai egyetemi nyomda kurátora azt jelentette, hogy Lejsek Miklós, a nagyszombati fiók vezetője helytartótanácsi utasításra — Spaiser rendelése szerint — 1000 példány német és 2000 példány szlovák kalendáriumot akar nyomtattatni. Az időproblémán túl ez 2000 forintos új beszerzést igényelne. Az elmúlt 510