AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

III. ADALÉKOK A KIADÁSI SZABADALMAKÉRT FOLYTATOTT HARCOKHOZ Gárdonyi Albert fentebb már idézett cikkében

60 összefoglalta a kiadási szabadalmak körüli bonyodalmakat. Most néhány újabb adalékot ismertetünk, amelyek egyúttal a cenzúra történetéhez is adalékok.

61 Az 1779. évre Eszéken nyomtatandó horvát nyelvű kalendárium toldalékját a ferences rendfőnök az érvényben levő utasításnak megfelelően felterjesztette a helytartótanácshoz. Pavich Imre versezeteiben „materias historicas, oeconomicas, fabulosas et joviales" tartalmaz a tervezett melléklet. A rendi cenzor szerint: „reperique illa. . . hominibus grata fore et jucunda, utpote nil dissonum fidei et bonis moribus redolentia". A helytartótanács Hübner Mihály cenzornak adta ki, aki a következőket írta róla: ,,Cum prohibitum sit Decreto Sacratissimae Suae Majestatis materias quascumque historicas, oeconomicas, praesertim fabulosas et joviales calendariis deinceps inserere, censeo matériám submissam pro calendariis Illyricis non esse imprimendum, nisi aliter visum fuerit." De, ami elég ritkán fordult elő, a helytartótanács felülbírálta Hübnert: 1778. október 19-i leiratában ez áll: „Exemplar materiarum historicarum, oeconomicarum, fabulosarum et jovialium calendario Slavonico seu Illyrico anni 1779. adnectandarum, Paternitati Vestrae in hie advoluto cum facultate impressionis eorum remitti." 1779-ben azonban Spaiser, Landererné és Streibig együttesen léptek fel Divalt Márton eszéki nyomdatulajdonos ellen, aki megsértette szabadalmaikat. Verőce vármegye természetesen támogatja Divaltot, hisz a Délvidéken ő az egyetlen nyomdász. Divalt szerint a magyarországi privilégiumok nem terjednek ki Szlavóniára és a Szerémségre. Ugyanakkor a helybeliek jogosan és állandóan panaszkodnak: a győri kalendáriumokra rossz nyomásuk,

62 a budaira a sok hiba miatt, Spaiserére pedig, „weil desselben Kalender in diesen Ländern nicht einmahl bekannt sind". Ő, mint kezdeményező kéri a Délvidékre az iskoláskönyvek és a horvát nyelvű kalendáriumok nyomtatásának az engedélyezését is. Spaiser szerint „Esseg nicht aussen Landt ist", és mások is kalendáriumokat nyomtatnak már, így Pécsett Engel is. Végül a helytartótanács az "1780. augusztus 10-én kelt utasításában a következőket írta Verőce vármegyének: „Quoniam vigore benigni privilegii civibus et compactoribus, Gregorio quippe Streibich, Catharinae Landererin viduae et Christiano Spaiser adtributi, aliis quibusvis vetitum sit calendaria imprimere et vendere.. .", ezért a vármegye tiltsa meg Divaltnak a kalendáriumok nyomtatását és forgalombahozatalát. A három sértett nyomdász 60. L. az 1. sz. jegyzetet. A 12. sz. jegyzetben idézett művében Pitroff ennél jóval részletesebb, ha a győri nyomdászról van szó. (8 — 13. és 21 — 24. 1.) 61. Alapul az Országos Levéltár alábbi iratai szolgálnak: C-31, Acta revisionis librorum — C-67, Departamentum litterario-politicum. Universitas Budensis, 1779. Fons 14. Pos. 1-23. és 1780. Fons 17. Pos. 1-12. Az iratokról az MTA Irodalomtudományi Intézetében megtalálhatók Kenéz Győző kivonatai. Használatukért ezúton mondok köszönetet. 62. A hetvenes években néha annyira maszatosak Streibig kalendáriumai, hogy nem lehet elolvasni az apró betűkkel szedett vásárjegyzékeket. 509