AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

krónikának és az ott rakásra hordott, haszontalan déb-dáb históriák helyét, mivel mind ezeknek, mind amazoknak felettébb való rövid és száraz volta miatt úgyis kevés, és éppen semmi hasznát se vehetik, vagy ha abba olykor bele akar kukkantani, az elébbi kalendáriomok közül egyet megtarthat avégre; az újabban történt, hazánkat illető nevezetes dolgok úgyis itt megtaláltatnak, és ezután is mindig feljegyeztetnek, amint tavai is már a váci kalendáriomnak szokott toldalékjában, Urunk születése után némely jeles dolgok emlegetése alatt láthatták sokan." 1794-től Pesten Trattner, 1798-tól Landerer Pozsonyban és Pesten induló, a századfordulón és a 19. század elején fontos szerepet játszó kalendáriumaikban már nem közöltek teljes magyar krónikát, hanem kontinuált (folytatásos) fejezeteket ,,Erős hatalommal országló fejedelmeink rövid krónikája Attilától fogva", ül. „Magyar királyok nevezetesebb történetei" címmel. Trattner 1795—1796-ra kiadott Magyar zsebalmanák-]3,iha,n is hasonló anyagot ad „honyunk történeteit kedvelőknek". 1795-ben főleg Attila életét, 1796-ban pedig a magyar honfoglalás és kalandozások korának eseményeit írja le és illusztrálja szép metszetekkel. 1795-től kalendáriumaiban is előbb a magyar koronáról írtakhoz, majd a következő években a történelmi eseményekhez közölt metszeteket. Hochmeister kalendáriumaiban a század utolsó évtizedében az uralkodó ovális mellképét találjuk. Komáromban Weinmüller Bálint a század végén olyan „krónikás" kalendáriumot nyomtatott, amelyben szintén kontinuált krónika (Hunyadi Jánosról) szerepelt. Löwe pozsonyi, német nyelvű kalendáriumához (1786) Mátyás király életrajzát mellékelte. A Spaiser által magyarul, németül és latinul 1778—1788 között kiadott negyedrét alakú kalendáriumok tudós matériáiról külön fejezetben szólunk. A latin nyelvű kalendáriumok olvasóközönségének semmi újat nem nyújtott volna már az annalisztikus, rövid krónika, hisz míg a latin nyelvet elsajátították, ennél jóval többet megtanultak a magyar történelemből. A német nyelvűekben ritkábban akadunk rá, elsősorban a lőcsei mintára nyomtatott kalendáriumokban: Győr, 1737; Pozsony, Spaiser, 1767; Kassa 1789; Nagyszeben, Hochmeister és Barth kalendáriumaiban. A század első felében Streibig negyedrét alakú, német nyelvű kalendáriumaiban folytatásos magyar krónikát találhatunk. Spaiser hasonló kalendáriumaiban 1730-tól 1776-ig, általában évente 16 kéthasábos lapon közölte a kontinuált magyar krónikát, 1776-ban e sorozatot az 1664. évvel fejezte be. Negyedrét alakú magyar kalendáriumaiban rövidebb formában, de szintén folytatásokban közölte a magyarok emlékezetes dolgait. A krónikát olykor az Európában és Magyarországon épített és (vagy) elpusztult városok lajstroma követi, városonként csak az évszámot adva. Ennél jóval gyakoribb a „Rövid emlegetések", „Európában és külső országokban történt és a státust illető dolgokról", „Az mostani újságokból szedegetett történetek", „Az újságokról" vagy valami hasonló című rész, mely magyar nyelvű folyóiratok hiányában fontos ismeretszerzési lehetőséget kínált az olvasóknak. „Rövid summája az emlékezetre méltó dolgoknak, melyek ... a bécsi és egyéb újságleveleken kihirdettettek" — olvassuk az 1750-es években a kassai kalendáriumban. E rész mindig országok sze485