AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

A legsürgetőbb feladat a leginkább használt antikva készlet felfrissítése volt. Samuel Brewer a régi betűtípusok közül öt kiemelő antikvát és egy nagyobb méretű, 135 mm-es szövegtípust tartott meg, de ugyanennyit vásárolt is hozzá: a 41 A, 42 A, 43 A, 44 A, 37 A és a 38 A-t. Az első három kiemelő típus ugyan, de kurrens betűi is voltak, a másik három pedig szövegtípus. A kurzív betűkészlet szintén gyarapodott egy nagyméretű kiemelő kurzívval és két kurzív szövegtípussal (45 K, 39 K, 40 K). 1674-es lőcsei nyomtatványokon bukkant fel először a 37 A, 38 A, 39 K, 40 K, 1675-ös nyomtatványokon pedig a 41 A, 42 A, 43 A, 44 A és 45 K. Az 1674-es beszerzések forrásáról sajnos semmit nem tudunk, a harmincadjegyzékek hallgatnak róla. Matricákról helyben kiöntött betűk vagy készen vásárolt típusok egyaránt lehettek. Fitz József feltevése azonban (Johann Brewer 1664-ben, tanulmányai befejezése után hazatérve Hollandiából szép új típusokat hozott magával)

61 mindenképpen cáfolható. Akár hazatért ekkor Johann Brewer, akár nem, akár Hollandiából vagy Németországból jött, a lőcsei nyomda felújítása nem kapcsolható ehhez az eseményhez, hiszen a készlet felfrissítése egy évtizeddel később történt. Az 1674-es felújításnál még inkább a németországi beszerzés látszik valószínűbbnek, mint a hollandiai, gondoljunk Samuel Brewer vittenbergi tanulmányaira, s feltehető szászországi, németországi kapcsolataira. A betűkészlet mennyisége az új vásárlások után sem haladta meg a régit, hiszen ezzel párhuzamosan selejtezések is történtek: így az 1670-es évek második felében a betűkészlet 30 típusból állt: 13 antikvából, 6 kurzívból, 6 fraktúrból, 3 svabachi és 2 görög betűtípusból. Az 1674-es beszerzések azonban Sámuel Brewer idejében csak a tipográfia felújításának első szakaszát jelentették. A nyomda felújításának második szakasza zömmel az 1680-as évekre esik. Ekkorra ugyanis a már negyven-ötven év óta használt fraktúr típusok elkoptak, lecserélésük szükségessé vált. A nyomdatulajdonos kiselejtezte a 15 F, 22 F, 23 F, 24 F szövegtípusokat. Néhány kopott kurzív is ekkor tűnt el a betűkészletből (19 K, 28 K, 30 K, 32 K), valamint a kezdettől fogva használt 2 A kiemelő antikva típus. Helyettük az 1680-as években a következő új típusokkal bővült a Brewer-nyomda készlete: 1682 — 47 F, 48 F, 1863 — 49 A, 50 F, 51 A, 53 F, 1684 - 52 F, 1685 - 46 K, 1686 — 54 F, 1687 — 55 F, 1688 — 56 F, 57 F, 58 F, 59 F, 1689 — 60 F, tehát 15 új betűtípussal. Látható, hogy nemcsak a kiselejtezett betűket pótolták, hanem még azon felül is vásároltak. A német, szlovák nyelvű könyvek nyomtatásához a lőcsei műhely ebben az időszakban már igen gazdag készlettel rendelkezett: az 1680-as évek végén csak a fraktúr-svabachi betűkészlet 16 betűtípusból állt. 1682-től 1689-ig minden évben feltűntek új típusok a lőcsei nyomtatványokon. Nem egyszeri vásárlásról volt tehát szó: valószínűbbnek látszik az, hogy Sámuel Brewer megállapodott egy ismeretlen (külföldi) betűöntővel, aki aztán az egyes típusok elkészültével folyamatosan szállította az anyagot. Nem tudjuk, hogy a nagy németországi betűöntödéknek mennyire 61. Fitz i. m. 154. p. 380