AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

' (hiszen azt csak a kassai jezsuiták részére nyomtathatott volna). Egy-két jogi könyv is megjelent ebben az időben (235, 249), de a cenzúra akadályozása miatt a könyvkiadás egyre inkább beszűkült, az 1730-as években szinte csak a kalendáriumokra terjedt ki (azok is már krónika nélkül jelentek meg). Nagyon érdekes, hogy Johann Brewer nem tért rá — a tipográfia kisebb teljesítményét ellensúlyozandó — a széphistóriák, a népszerű világi irodalmi művek nyomtatására, sőt: egyetlen ilyen kiadványt sem ismerünk tőle! Johann Brewer könyvkiadói munkásságában — úgy érezzük — tudatos kiadói szempontok érvényesültek, sokkal inkább, mint apja vagy nagyapja tevékenységében: ezt kell látnunk a könyvkiadás szigorú protestáns felekezeti jellegében, színvonalas vallásos művek, tankönyvek, tudományos művek választásában, s más, értéktelenebbnek tartott irodalmi műfajok elutasításában. A jezsuiták cenzúrájának kijátszásával azonban hiába próbálkozott (mint azt már az előző közleményben ismertettük a Comeniustankönyv külföldi megjelentetése kapcsán), a protestáns könyvkiadást nagymértékben gátló cenzúra-rendelkezésekkel szemben semmit sem tehetett. A lőcsei nyomda saját kiadásai A lőcsei könyvkiadásban a nyomda szűkebb és szélesebb környezetének vallási, kulturális irányzatai, törekvései öltenek testet; a tipográfia munkájával hozzájárult e törekvések szétsugárzásához, hatásuk megsokszorozódásához. Már az eddig leírtak alapján is láthatjuk, hogy a Brewer-műhely igen sok esetben megrendelésre dolgozott, a műnek nem kiadója volt, csak nyomtatója. Hamis képet kapnánk azonban a lőcsei könyvkiadásról, ha általánosítanánk ezt a megállapítást: a Brewer-nyomda ugyanis aktívan is részt vett a könyvkiadás folyamatában. Melyek azok a lőcsei nyomtatványok, amelyek a nyomdász saját kiadásának tekinthetők? Nemcsak azok, amelyeken fel van tüntetve a saját kiadás, hanem minden olyan mű, amely nem a mecénás vagy szerző, megrendelő költségén jelent meg. Mecénás személyére az ajánlásból következtethetünk, a szerző kiadását az impresszum feltüntette: egyedül az alkalmi nyomtatványok impresszuma nem közölte a megrendelő személyét, de magától értetődő, hogy ezek nyomtatási költségeit nem a nyomdász viselte. A lőcsei nyomtatványok közül az impresszumban a saját kiadást feltüntető könyvek a következők: Werbőczy: Decretum latino-hungaricum 1637 Evangeliomolc és epistolák latin—magyar 1639 latin—görög 1639 Meisner: Elmélkedésinek a vasárnapi evangéliomokba... 1641 Melanchton: Orammatica 1648 Dietericus: Institutiones Gatecheticae 1649 Molnár: Element a grammaticae latináé 1650 Rhenius: Compendium latináé grammaticae 1650 370