AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Heltai János: Adattár a heidelbergi egyetemen 1595-1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról

összegzésül megállapíthatjuk, hogy a többnyire lelkészi vagy polgári származású, Heidelbergben Pareus kezei alatt végzett diáksereg itthoni működése az ország valamennyi helvét hitvallásúak által is lakott területére kiterjedt, s a jelentősebb egyházi és oktatási pozíciókat igen nagy számban volt Pareus-tanítványok foglalták el. Befolyásuk jelentőségét a már ismertetett tényeken kívül az is mutatja, hogy néhányuknak már Pareus életében, s többeknek később, a század húszas, harmincas éveiben nagy szerep jutott a következő generációk küföldi tanulásának megszervezésében erkölcsi vagy anyagi segítségükkel, nevelői pártfogásukkal. 48 volt Pareustanítvány mecénási vagy fautori szerepe ismert előttünk, s közülük többen 8—10 diák útbaindításán is munkálkodtak. A Pareus-tanítványok pártfogóiról még töredékesebb képet alkothatunk. A 173-ból 60-nak ismerjük mecénását, fautorjait. Ez összesen 150 személyt, illetve testületet jelent. Ebből 20-an maguk is Pareus tanítványai voltak már korábban. A többiekről adunk rövid összefoglalást az alábbiakban. Ezek az emberek különböző terheket vállaltak a peregrináló diákok tanításában. A mecénás többnyire a tanulmányút teljes költségét fedezte, de legalább jelentős összeggel járult hozzá a kiadásokhoz. A patrónus és fautor esetenként kisebb adománnyal segítette a diákot, máskor szerepe a mecénáshoz való ajánlás volt. Az egyes egyházkerületek, püspökök fenntartották a jogot, hogy a felkínált vagy közadakozásból összegyűlt ösztöndíj felhasználóját ők jelöljék ki. Máskor egy-egy jövedelmezőbb rektori állás megszerzésében nyújtott támogatást a fautor az általa tehetségesnek talált ifjúnak, ahol aztán őmaga gyűjthette össze a szükséges pénzt vagy annak egy részét. Adataink többnyire a Heidelbergben nyomtatott disputációk ajánlásaiból származnak, ezekből azonban csak véletlenszerűen derül ki, hogy ki volt mecénás, ki volt fautor, ezért ezeket az adatokat értékelésünkben sem tudjuk következetesen elkülöníteni egymástól. Az ismert pártfogók közül 41 polgár, s ide kell számítani azt az 5 várost, amely mint testület vállalt mecénási szerepet. Ezek Debrecen két alumnussal, Miskolc, Olaszliszka, Ráckeve, Komárom egy-egy diákkal. Az egyének közül kiemelkedik Asztalos András, nagyszombati polgár, akinek költségén ketten is tanultak Heidelbergben, további két diák más egyetemeken, s aki ezenkívül is gyakran adakozott kulturális célokra. Mészáros Benedek debreceni, Szegedi Gáspár nagyszombati, Szegedi György kassai, Szegedi Márton kassai, Varannai András kassai polgárok, valamint egy név szerint ismeretlen sárospataki polgár egyedül viselték egy-egy diák tanulásának összes költségét. A heidelbergi diákok polgári pártfogói közül összesen 9-en éltek a Felső-Duna mellékén, illetve a Dunántúlon, 22-en a királyi Magyarország keleti részén, 6-an debreceniek. 4-ről nem tudunk közelebbit. Feltűnő, hogy erdélyi nincs közöttük. 29 személyt sorolhatunk a nemesség körébe. Ketten a Dunántúlról, 19-en a keleti vármegyékből, 4-en Erdélyből valók. 3-uk hovatartozása ismeretlen. Asztalos Tamás, abaúji birtokos, Bornemisza Józsa, huszti várkapitány, Petneházi István, borosjenői kapitány, Dobó Ferenc, Sárospatak ura s Dengelegi Anna egyedül fedezték egy-egy diák kiadásait. 248