AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az állományi teljességre törekvés lehetőségei és korlátai. (A patriotika gyűjtés hiányainak retrospektív pótlása)

csak Kosáry remek kézikönyvére, amely nélkül történettudományi kutatásokat megkezdeni egyszerűen nem is érdemes, ám aligha lenne alkalmas akár egyetlen az OSZK-ból hiányzó tétel felderítésére is.) E bibliográfiáknál tehát eleve arra a következtetésre kell jutnunk, hogy csak lelőhelyet is közlő, igen körülhatárolt területet felölelő és a könyveket és folyóiratcikkeket jól elkülönítő összeállításokkal „kifizetődő" foglalkoznunk. Egy ilyen könyvészetet, [Szentkuty] Drescher Pál gyermekkönyvbibliográfiáját

30 az OSZK állományának különösen hiányos területeit felmérve, méricskéltük a teljesség szempontjából.

31 E gyűjtés közel 1000 tételt tartalmaz, amelynek mintegy 38%-a pusztán irodalmi adat, 15%-nál szerepel más könyvtár, mint lelőhely és 47%-a volt meg az összeállításkor (1934-ben) az OSZK állományában. (Az ott szereplő címeknek kb. egynegyede ma is hiányzik.) Egy véletlen hozta tudomásomra a bibliográfia összeállításának körülményeit. Zolnay Vilmos beszélte el, hogy „besegített" Dreschernek, s minthogy éppen egy pestkörnyéki faluban nyaralt, a HÉV-en utazgatva jegyezgette ki Petrik könyvészetéből a gyermek- és ifjúsági könyvekre vonatkozó adatokat. Teljesség szempontjából tehát feltétlenül többet nyújt, mint a megfelelő időszak retrospektív bibliográfiája, noha az OSZK jelenlegi állományának az 1934-hez viszonyított kiegészülését vizsgálva, igen-igen sok kiegészítő címet lehetne találni csak a már megnevezett szerzőktől. Lelőhely tekintetében is segíti a másolatot beszerezni kívánót, amennyiben megadja — mint említettük a tételek 15%-ánál — egy-egy gyűjtemény szigláját, a kérdés csak az, fellelhetők-e még ezek a művek. Ez az anyag ugyanis sajnálatosan „tünékeny", mint ezt aukciós katalógusok hasonlítása során — ha nagyritkán gyermekkönyv kerül kalapács alá — magunk is tapasztaljuk. Munkaigényesség tekintetében még bajosabb a helyzet, Petrik ugyanis igen sok címet csak hirdetések, könyvkereskedői reklámok alapján vett át, s Drescher sem egészítette, nem is egészíthette ki ezeket. (Nem az volt ugyanis a célja, hogy a hazai gyermekkönyvtermés egészét bemutassa, csupán a gyűjtők figyelmét akarta egy ritka, használat következtében gyorsan pusztuló, s hazai könyvkiadásunk, sőt művészettörténetünk szempontjából jelentős műfajra felhívni, gyűjtési kedvüket ebbe az irányba terelni.) S végülis, ha sikerült egy-egy címet meghatározni, hiányát megállapítani, a gyarapító azzal a kérdéssel szembesül: érdemes-e egy illusztrációinak színezésével, esztétikumával is ható műfajt másolatban pótolni? Egy másik ilyen körülhatárolható típus bibliográfiája, amelyet a Gyarapítási Osztály „hivatalból" dolgozott fel, a minikönyvek könyvészete volt. Az eredmény „mellbevágó": mintegy 1000 tételből több mint 300 címet reklamáltunk (kurrens — az utolsó két évtizedben megjelent — kiadványokról lévén szó), s e reklamációk 10%-a volt eredményes. E típusok vizsgálatánál — a már említett lelőhely-feltüntetési és körülhatároltsági követelmény mellett — még azt a következtetést szögezhetjük 30. Drescher Pál: Régi magyar gyermekkönyvek. 1538 — 1875. Bp. 1934. 31. Wix Györgyné: Az OSZK állományának fehér foltjai. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1979. 221-246. 1. 192