AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)
III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az állományi teljességre törekvés lehetőségei és korlátai. (A patriotika gyűjtés hiányainak retrospektív pótlása)
kákát is tartalmazó teljességig természetesen csak e bibliográfiáknak kell tartalmazniuk, míg a hiánykataszter összeállításához a Szinnyei-teljességű biobibliográfiák is teljesen elegendők volnának. Ilyeneket azonban — amennyiben napjainkig vizsgáljuk a könyvtermóst — csak fáradságos munkával, számos monográfia, nekrológ stb. átvizsgálásával lehetne öszszegyűjteni. (Gulyás Pál kéziratának megjelentetése — minden probléma és nehézség ellenére, amellyel átfésülése és korrekciója járhat — e szempontból is óriási nyereség volna.) Mi mindenesetre először Szinnyei köteteivel kezdtük „kísérletünket". Mindjárt az első választott névnél, Falk Miksánál némiképpen megakadtunk, e találomra kiszemelt szerző ugyanis a megfelelő kötet 24 megjelenésekor még nem fejezte be földi és szerzői pályafutását. A Szinnyei által felsorolt publikációkból, szám szerint 16-ból, mindenesetre két — választóihoz intézett — beszédének szövege és 4 fordítása hiányzik az OSZK állományából. (Mivel azonban utóbbiak közül 3 franciából németre fordított szépirodalom, míg 1 cím egy tankönyv fordítása németből magyarra, s ennek más kiadása meg is található az OSZK-ban, itt pótlásra érdemes hiányról kevéssé beszélhetünk.) Két másik „mintavételünk"-nél szám szerint kevesebb volt a hiányzó cím, ill. kiadás, ám ezekben az esetekben a kiválasztott személyiség olyan jelentős volt, hogy feltehetően elődeink is nagyobb súlyt helyeztek műveik minél teljesebb begyűjtésére. Vajda Péter (címszava 1914-ben jelent meg) 25 a Szinnyei kötet megjelenéséig kiadott művei és fordításai közül — összesen 21 tétel — 2 nem szerepel az OSZK állományában, mindkettő átdolgozás, s ugyancsak átdolgozás, az Ifjabb Robimon az OSZK állományának többlete. Vajda Jánosnál 26 Szinnyei 28 tételt sorolt fel, ebből egy hiányzott a katalógusból (Büszkének. Elbeszélések. 1909.), míg többlet — Szinnyei megfelelő kötetének időhatárán belül — három is akadt. E csekélyke „mintavétel" tehát a személyi bibliográfiákkal való munkának a befektetett energiához mérten aránytalanul kicsi gyümölcsét ígéri. Minthogy egy fontosabb területre vonatkozik, Botka Ferenc elsőkiadás-bibliográfiáját 27 is elemeztük, néhány találomra választott névvel. Többletet ebben az esetben az OSZK nem igen mutathat fel, mivel ez a fontos összeállítás (amely sajnos, még meglehetősen a betűrend elején tart) egyik forrásául éppen a nemzeti gyűjteményt tekinti. „Többlet" csupán akkor jelentkeznék, ha feltáró munkánk Botka Ferenc adatgyűjtését ráérne hasznosítani. Több „nem láttam"-megjegyzés ugyanis abból adódik, hogy a bibliográfiában irodalmi adatgyűjtésből származó, szerző nevéhez kötött első kiadás az OSZK-ban anonim műként címénél szerepel. Ha sorra vesszük a „felmért" szerzőket, azt találjuk, hogy Amadé László 4 művéből 1 (az RMNY által szerencsére példányból és nem csak irodalomból ismert) tétel hiányzik, Ambrus Zoltán 41 önálló műve közül 1, az Arany János neve alatt felsorolt 18 önálló műből, fordításból stb. egyetlen 24. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 3. köt. Bp. 1894. 99 — 100. h. 25. Szinnyei i. m. 14. köt. 765 — 767. h. 26. Szinnyei i. ni. 14. köt. 756-758. h. 27. Botka Ferenc: A magyar irodalom első kiadásai. [1.] köt. Bp. 1973. 189