AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az állományi teljességre törekvés lehetőségei és korlátai. (A patriotika gyűjtés hiányainak retrospektív pótlása)

vehető hely-, ill. nyomdatörténeti címanyagából. Közelebbről megvizsgálva e címeket, mintegy 10%-uk bizonyul használhatónak, de tartalmuktól, szerkesztési elveiktől, gyűjtési és leírási módjuktól stb. függően ezek is igen különböző mértékben. Ennek megfelelően e bibliográfiai adatgyűjtés után sorra kell venni a gyűjtött címeket és megnézni a helyszínen, milyen arányban tüntetnek fel lelőhelyet, milyen mértékben szerepel e lelőhelyek között az OSZK, egyáltalán hány gyűjtemény anyagát vették tekintetbe, tehát mennyire valószínű a teljességük stb. stb. E bibliográfiai adatgyűjtés természetesen nem korlátozódhat a helyi, ill. nyomdatörténeti bibliográfiákra. A következő lépés e bibliográfiák összevetése az OSZK állományával, s ennek alapján az OSZK-ból hiányzó címek megállapítása. Ezek után következik a hiányok kiírása, s a bibliográfiákban megadott lelőhelyek megkeresése másolatkérés céljából. E téren természetesen nem lehet mechanikusan eljárni, mint általában a bibliográfiai adatgyűjtésnél, hanem a hasonlításkor már tekintettel kell lenni arra, hogy a másolatkérést megelőző szelekcióhoz szükséges adatok is rendelkezésre álljanak. így fel kell tüntetni, hogy az adott, hiányzó címnek másik, azonos szövegű kiadása szerepel-e az OSZK állományában, míg a feldolgozott bibliográfiának — lehetőleg — több lelőhely adatait is tartalmaznia kell ahhoz, hogy a kiadvány ritkaságát lehessen megítélni. Mindezeknek a kívánalmaknak fényében nézzünk meg egy olyan bibliográfiai összeállítást, amely — meglehetősen egyedülálló módon — valamennyi fenti szempontnak megfelel. Jezerniczky Margit munkája [„Les impressions en frangais de Hongrie (1707—1848), Szeged 1933] ez, amely számos lelőhelyen kívül azokat a bibliográfiákat és katalógusokat is feltünteti, amelyekben az említett címekkel találkozott az összeállító, s mindenütt pontos jelzetet ad meg, nem csupán a lelőhelyek szigláját. Egyébként ez a bibliográfia azért is jó kiindulópont, mert mintegy egyharmadában 18. századi címeket tartalmaz, s ezeknél az RMNY Csoport tevékenységére és tapasztalataira is támaszkodhattunk. (Lásd a 3. táblázatot a 184. oldalon). Engedtessék meg nekünk, hogy a nagyobb nyomatékosság kedvéért néhány, jegyzetben közölt észrevételünket más megfogalmazásban, más ólairól még egyszer summázzuk: — a leglelkiismeretesebb bibliográfia sem lehet teljes (ne csodálkozzunk tehát azon, ha egy könyvtár állománya is hiányos). E nem valami újszerű megállapítást a két most elemzettre konkretizálva: az RMNY jelenlegi anyaggyűjtése Jezerniczkyével szemben 92%-os, míg Jezerniczkyé — az eddig ismert francia nyelvű tételek fényében — 94,6%-os. Hangsúlyozni kell, hogy az egyik egy abszolút körülhatárolható, szűk területre vonatkozik, de nem hivatásos vagy hivatalos gyűjtés, míg a másik a teljes hazai és magyar nyelvű nyomtatványanyagot felölelő, ám ugyanakkor a nehezebb feladatot ellensúlyozza, hogy hivatásos bibliográfusok tervszerű munkájának eredménye. — Az OSZK állománya e típusban (idegen nyelvű hazai nyomtatványok) 1933-ban 60% körül volt (a 18. században 66%-os a 19.-ben 58%-os), 183