AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az állományi teljességre törekvés lehetőségei és korlátai. (A patriotika gyűjtés hiányainak retrospektív pótlása)

Az állományi teljességre törekvés lehetőségei és korlátai (A patriotika gyűjtés hiányainak retrospektív pótlása) WIX GYÖRGYNÉ „Aki itt szolgál — írta a gyarapítási munkáról Emil Gratzl a könyvtárosok néhai alapművében, Milkau Handbuch-jáb&n

1 — annak tisztában kell lennie azzal, hogy nem nyerheti el a kívülállók elismerését, sőt még azt az egy-két emberöltőre terjedő szerény halhatatlanságot sem, amely az átlagos tudományos tevékenység eredménye. Munkája anonim marad. Minél jobb ez a munka, minél inkább tudja magát azonosítani könyvtárával, annál kevésbé feltűnően illeszkedik az eredmény ahhoz az építményhez, amelyet évszázadok alkottak előtte, s amelyen jövő évszázadok építkeznek tovább. A könyvtáros neve és teljesítménye feledésbe merülhet, könyvtára azonban tovább él és tovább hat."

2 Ez a névtelen halhatatlanság utáni vágy sarkallja a gyarapító könyvtárost a felelősségére bízott gyűjtemény soha el nem érhető, abszolút tökéletességének megvalósítására: a hiányok visszamenőleges pótlására. Különösen a nemzeti gyűjtemények gondozóit csábíthatja az az optimizmust indukáló tény, hogy nem a világ korlátlan könyvtermését kellene közel hiánytalanul begyűjtenie, hanem „csupán" a viszonylag körülhatárolható patriotika anyagot, ezen belül is elsősorban a hazai előállítású és a vernakuláris publikációkat. Nem lebecsülendő ez a szubjektív hajtóerő, mert megfelelő lendülettel ellensúlyozhatja azt a kételyt, amely időről-időre minden gyarapítással foglalkozó könyvtárost elfog, s tevékenységének célját és értelmét megkérdőjelezi. Van azonban egy sokkal fontosabb, objektív indítéka is a nemzeti jellegű állomány visszamenőleges teljessé tételének, ezt az UNESCO 1970. évi könyvtárstatisztikai terminológiai ajánlásai nemzetközi érvénnyel így fogalmazták meg: „Nemzeti könyvtárak: olyan könyvtárak, amelyek elnevezésüktől függetlenül, felelősek az országukban publikált valamennyi jelentős kiadvány 1. Handbuch der Bibliothekswissenschaft. Hrsg. v. Fritz Milkau. 2. Bd. Leipzig 1933. 196. 1. 2. „Wer hier dient, muss sich vielmehr damit abfinden, dass keine Anerkennung seiner Leistung durch Aussenstehende, ja nicht einmal die bescheidene Unsterblichkeit auf ein oder zwei Menschenalter, die die durchschnittliche Gelehrtenarbeit einträgt, mit seiner Arbeit zu gewinnen ist. Seine Arbeit bleibt anonym. Je besser sie ist, je mehr ersieh mit seiner Bibliothek eins weiss, desto unauffälliger wird das Ergebnis seiner Arbeit sich dem Bau einfügen, den Jahrhunderte vor ihm gebaut, an dem kommende Jahrhunderte weiterbauen werden. Name und Leistung des Bibliothekars darf vergessen werden, seine Bibliothek lebt und wirkt weiter." 175