AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Kísérlet az Országos Széchényi Könyvtár anyagi gondjainak megoldására (1924-1938). Könyvaukciók

Végülis — mint a Havran Dániel és Isoz Kálmán főkönyvtárnokok 1926. február 28-án aláírt dokumentuma bizonyította — az aukcióra küldött anyagból el nem árverezett részt, összesen 149 művet a Lantos-cég 1926. február 27-én visszaszállította az OSZK helyiségébe, elszámolás kíséretében. Ezt az említett szakértők helyesnek ismerték el.

58 1926. augusztus 3-án zárta le az OSZK és a Lantos R. T. hivatalos jegyzőkönyvben

59 az aukció már ismertetett anyagi ügyeit. A könyvtár igazgatója megállapította, hogy a „nevezett céget az aukció sikeréért (?) elismerés illeti meg."

60 Mivel az árverés mégsem hozta meg a kívánt eredményt, az osztályvezetői értekezlet

61 úgy határozott, hogy az el nem kelt többes példányokat egyes könyvkereskedőknek (pl. a Ranschburg-cég) adják át. Ez az aukciós „utójáték" tovább folyt. A Ranschburg-cég mellett Lukinich Imre igazgató igénybe vette a „hivatalos" Árverési Csarnok igazgatóságát is: a Lantos-féle aukción el nem kelt harminc művet (2 ősnyomtatvány, 15 1711 előtti, 13 1711 utáni mű felesleges példányai)

62 ajánlott fel. Az eredmény szinte lesújtó volt, mert ezen az árverésen csak egy könyv kelt el. A már említett Ranschburg-féle akció sem járt több sikerrel (egy eladás törtónt 248 pengő 56 fillér = 250 svájci frank értékben).

63 III. Végső soron az Országos Széchényi Könyvtár részvétele az akkori Lantosféle aukción nem üzleti vállalkozás volt, hanem a nemzeti könyvtári feladatok szolgálatában állt: a katasztrofális gazdasági viszonyok között pénzügyi alapot próbált teremteni hiányainak pótlására, elsősorban a külföldi hungarikumok beszerzésére, mégpedig oly módon, hogy az akció ne sértse a könyvtár gyűjteményi érdekeit. Az árverések és a nyomukban járó eladások arra az alapvető és elkeserítő tényre hívták fel a figyelmet, hogy az ország nemzeti könyvtára szinte képtelen volt hivatásának eleget tenni. Önerejéből — akkori vezetőinek és könyvtárosainak helytállásából — az OSZK mégis megpróbálkozott azzal, hogy a bénító gazdasági viszonyok között is vállalja a tudomány és művelődés könyvtári kötelezettségét, felelősségét. 58. Melléklet az aukciós katalógushoz. OSZK Irattár. 1926. február 28. 59. OSZK Irattár. 640/1926. 60. Az OSZK és a Lantos-cég között nem volt mindig felhőtlen az üzleti viszony. 1926. március 3-án (OSZK Irattár. 141/1926) Lukinich igazgató az OSZK gazdasági Hivatalának ingerült hangon írt: „... minthogy az árverés napjai óta négy hét telt el anélkül, hogy nevezett könyvkereskedő e kötelezettségének (t. i. a 118.301.300 korona befizetésének) ismételt sürgetéseink és ismételt ígérgetései ellenére eleget tett volna, felkérem a t. GH-t, hogy nevezett könyvkereskedőn fenti adósságát sürgősen behajtani szíveskedjék." 61. OSZK Irattár. Uo. 62. OSZK Irattár. 173/1926., március 12., április 21., május 11-i iratok. 63. OSZK Irattár. 213/1926. — Néha könyvgyűjtőknél is megpróbálkozott az OSZK az aukción el nem kelt könyvek értékesítésével. Ez néha sikerrel járt: pl. Szabó János főmérnök 400 sv. frankért vásárolta meg az árverésen visszamaradt Jamblinus De mysteriis... Velence, 1497 c. művét. Az ár jelentős volt: 5 400 000 korona = 432 pengő. 171