AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Kísérlet az Országos Széchényi Könyvtár anyagi gondjainak megoldására (1924-1938). Könyvaukciók - Versuche zur Lösung der materiellen Sorgen der Nationalbibliothek Széchényi (1924-1928). Buchauktionen

Hóman Bálint főigazgató és Lukinich Imre könyvtárigazgató természe­tesen egyéb bevételi forrásokat is igyekezett felkutatni. Ezekről itt nem szólunk, mert Dezsényi Béla idézett tanulmánya megemlékezett e szerény, de mégis emlékezetes erőfeszítésekről. * Forrásaink arról vallanak, hogy Lukinich Imre igazgató, aki ezt a küzdelmet folytatta az intézmény fennmaradása, anyagi alapjainak biztosítása érde­kében végül is a kötelezettség és felelősség malomkövei között szinte fel­őrlődött. 1929. január 28-án ezt a protokolláris levelet írta Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek: „. . . a budapesti egyetemen rendszeresített keleteurópai történelmi tanszékre nyilvános rendes tanárrá kineveztetvén, a legnagyobb tisztelettel bejelentem Nagyméltóságodnak a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának igazgatói állásáról való lemondásomat, tisztelettel kérve az igazgatóság alól való felmentésemet." 64 VERSUCHE ZUR LÖSUNG DER MATERIELLEN SORGEN DER NATIONALBIBLIOTHEK SZÉCHÉNYI (1924-1928) Buchauktionen GY. HARASZTHY Der Historiker und Universitätsprofessor Imre Lukinich war zwischen 1924—1929 Direktor der Nationalbibliothek Széchényi. Das Ziel dieser Publikation ist, die wirtschaftlichen Schwierigkeiten der Nationalbibliothek darzustellen, und über die Buchauktionen zu berichtigen, die der Verbesserung der schweren materiellen Lage des Instituts zu dienen versuchten. Nach den Jahren des verlorenen Weltkrieges tobte die Inflation in unserem Land immer stärker. Das Land geriet in Verarmung, das Kultusministerium bekam wenig finanzielle Unterstützung, so konnte sich auch die im Rahmen des Ungarischen Nationalmuseums tätige Széchényi-Bibliothek nur schwer aufhalten. Die Nationalbibliothek war nicht einmal fähig, die wichtigsten ausländischen Handbücher, Zeitschriften usw. zu erwerben. Die Lage war auch dadurch erschwert, dass auch die ungarnsprachige, bzw. sich auf Ungarn beziehende Dokumente der Gebiete, die infolge des Friedensvertrags Trianon an andere Länder gerieten, gegen Geld gekauft werden mussten (bis 1918 wurden diese Dokumente als Pflichtexemplare eingeliefert). 64. OSZK Irattár 76/1929. január 28. — A lemondáshoz bizonyára hozzájárult Hóman fő­igazgató és Lukinich igazgató nem egészen zavartalan kapcsolata. Az árverést Hóman Bálint nem értékelte nagyra. A Magyar Nemzeti Múzeum öt éve c. jelentésében így írt erről a kérdésről: „... Kísérletet tettünk — az üzleti konjunktúra kedvezőtlen alakulása miatt, sajnos nem nagy eredménnyel — felesleges könyvtári harmadpéldányaink aukcio­nálásával is... Az 1926-ik évben Könyvtárunk harmad- és negyedpéldányaiból aukciót rendezett, mely azonban a kedvezőtlen üzleti viszonyok miatt nem járt a remélt anyagi eredménnyel." E pesszimista értékeléssel szemben — mint láttuk — Lukinich derű­látóbban vélekedett az aukciók hasznáról. 172

Next

/
Thumbnails
Contents