AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Kísérlet az Országos Széchényi Könyvtár anyagi gondjainak megoldására (1924-1938). Könyvaukciók

javaslata szerint — más példányba való áthelyezése valóságos könyvészeti falsificatio volna." Mindebből világos, hogy a Múzeum főigazgatója és a könyvtárigazgató között egyre több szakmai ellentét merült fel az „elidegenítés" (árverésre bocsátás) ügyében. A könyvészetileg sokkal inkább járatos és szakmailag képzettebb főigazgató jóval szigorúbban ítélt, mint az adósságokat törleszteni kívánó, a költségvetési egyensúlyt megteremteni akaró könyvtárigazgató.

53 A helyi (múzeumi, könyvtári) ügy az adminisztráció csatornáin keresztül nemcsak az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsához,

54 hanem a minisztériumhoz is eljutott: a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1926. február 11-én l£elt leiratával

55 értesítette a Tanácsot, hogy jóváhagyja az intézkedéseket, de felkéri a Főigazgatóságot, hogy az aukció lefolyásáról és annak eredményeiről számoljon be. Az OSZK bizottsága tovább folytatta az árverésre kiválasztható könyvek összeírását. A főigazgató egyetlen figyelemre méltó döntést hozott: az első kiadásokból csupán a harmadpéldányok aukcionálhatók, továbbá az ajándékok lehetőleg ne kerüljenek eladásra. Lukinich igazgató megjegyezte, hogy ezeket a szempontokat a könyvtári bizottság eleve figyelembe vette.

56 Az 1926. évi Lantos-féle aukció február 3—5 között folyt le.

57 285 művet bocsátottak árverésre: 25 ősnyomtatványt, 44 darab 1711 előtti és 161 1711 utáni hungarikumot, továbbá 55 külföldi művet. Az OSZK-t Havran Dániel és Isoz Kálmán képviselték: „amikor szükségesnek látszott, jobb árak elérése céljából Isoz Kálmán részt vett az árverésben". Az árverés, ami svájci frankban számolva történt (1 svájci fr. = 13 500 magyar korona), nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A csalódás a hivatali megfogalmazásban is érezhető volt: „A mostani rossz gazdasági viszonyok között nem volt oly nagy az érdeklődés, nem jelent meg oly nagy számú árverező közönség, mint kívánatos lett volna." A könyveknek körülbelül a fele kelt el, de az anyagi siker — hangoztatja a kissé optimista hangvételű igazgatói jelentés — mégis jelentős volt. Elárvereztetett 5 ősnyomtatvány 71 685 000 K 24 1711 előtti hungarikum 23 304 000 K 83 1711 utáni hungarikum 17 423 000 K 24 külföldi mű 5 889 300 K összesen 136 mű 118 301 000 (inflációs) korona értékben. 53. Az OSZK Irattárának 7/1926. sz. ügyiratában olvashatók az árverésre kerülő 64 tételt bevezető sorok: „Jegyzéke azoknak az ősnyomtatványoknak, valamint RMK másod-, illetve többespéldányoknak, melyeket ... a jóváhagyott jegyzőkönyvek szerint a könyvtári bizottság értékesíthetőnek ítélt." (Természetesen nincs helyünk arra, hogy a 64 címet leírjuk.) 54. Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa, 65/1926. 55. VKM 231/1926. III. b. 56. Magyar Nemzeti Múzeum Főigazgatóság 19/1926. 57. OSZK Irattár. 640/1926. 170