AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Kísérlet az Országos Széchényi Könyvtár anyagi gondjainak megoldására (1924-1938). Könyvaukciók

folyóirat (a Lantos R. T. kiadványa) már 1925-ben

48 igyekezett hírverést csinálni az árverés sikere érdekében. Választani kellett: ,,.. . vagy megmaradnak a másod-,

49 harmadpéldányok és a könyvtár mai nehéz viszonyok közt kevés állami dotációjával tovább vívja küzdelmét a szinte beláthatatlan nehézségekkel a fejlődésért, vagy megválik másod-, harmadpéldányaitól, s az így befolyt összeggel lépést tart a tudomány, az élet követelményeivel, méltóan a könyvtár régi nagy hagyományaihoz és feladatához. Természetesen a választás az utóbbi megoldásra esett. Annál is inkább, mivel a Múzeum könyvtárának, az ország e legrégibb és legnagyobb tudományos és kulturális intézményének a fejlődése nem csupán könyvtári, hanem nagy nemzeti érdek is. Mintegy 40 ősnyomtatvány, 30 régi magyar könyv (Szabó, I., II. és III.), s 200 egyéb mű, . . . s olyan ritkán kapható forrásmunkák, mint Fejér György: „Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis" kerülnek aukcióra. A külföldi és a hazai bibliofileknek nem mindennapi alkalom lesz az aukció arra, hogy könyvtáraikat gyarapítsák. De jó alkalom a könyvtár barátainak is arra, hogy előmozdítsák a könyvtár érdekét anélkül, hogy áldozatukat ellenszolgáltatás nélkül kellene meghozniok... Az aukcióval kapcsolatban máris értékes művekkel gyarapodott a könyvtár." Magától értetődik, hogy az ilyen üzleti akciót kezdetben derűlátó nyilatkozatoknak kell kísérnie. Ezek még eleinte a könyvtár hivatalos jelentéseiben is helyet kaptak.

50 „Noha anyagi eszközeink elégtelen volta a legnagyobb nehézségeket gördítette vásárlásaink elé, mégis sikerült a Könytárt, főleg duplumok eladása és csere útján jelentős anyaggal gyarapítani." A Nemzeti Múzeum főigazgatója azonban egyre gyakrabban helyezkedett szembe a könyvtárigazgató javaslataival.

51 Mivel elvi kérdésről van szó, érdemes Hóman Bálint néhány döntését ismertetni: — ősnyomtatványok és egyéb ritkaságok közül oly másodpéldányok eladásához, melyekből az egyik egykorú kolligátum alkatrésze, nem járulhat hozzá; — hasonlóképpen megengedhetetlennek tartja a „szorosan vett Hungaricá-k" (régi magyar és magyar vonatkozású ritkaságok, princeps editiók) második példányainak elidegenítését, ha azokból az OSZK kettőnél több példánnyal nem rendelkezik (kivétel a csonka vagy rongált kiadvány). Megjegyzi, hogy valamely műben található bejegyzéseknek és képeknek, exlibriseknek leválasztását és más példányokba való áthelyezését könyvészeti szempontból helytelennek tartja, az ilyen eljáráshoz hozzájárulását nem adhatja. „Áll ez különösen a Thuróczi krónika egyik példányában olvasható bejegyzésre Mátyás könyvtáráról, aminek — Varjú igazgató úr

52 48. 2. évf. 1925. 89-91. p. 49. Ismételten felhívjuk arra a figyelmet, hogy a másodpéldányok értékesítésére alig került sor. Az ilyen hivatkozásnak nem volt valós hitele. Inkább a harmad- stb. példányokat adták át árverésre. 50. Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának 1924. évi állapotáról. = Magyar Könyvszemle, 1925. 160—170. p. 51. OSZK Irattár. 7/1926. 52. Varjú Elemér (1873 — 1944) a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának volt az igazgatója. Ő fedezte föl a Gyulafehérvári glosszákat. 1915-ben választotta az MTA levelező tagjává. 169