AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve

További perspektíva Felmerült már az előzőekben is, hogy a „Corpus" sorszáma alkalmas lehet a 16. századi nyomtatványok egységes nemzetközi bibliográfiai azonosítószámul (ISBN), amelynek használhatósága meglehetősen széleskörű. A könyvtári feldolgozást, ill. címleírást ilyen hivatkozással rendkívüli mértékben le lehet egyszerűsíteni, hiszen elegendő — a megnyugtató azonosítást követően — e sorszámnak a könyvtári katalógusokban megjegyzésként történő közlése. Ezen túlmenően a szakirodalom is egyértelműen és röviden lehet a ,,Corpus"-ban közölt nyomtatványokra azok sorszámával hivatkozni. Sőt ha az ember a fantáziáját kissé szabadjára engedi, úgy még sokkal messzebbmenő lehetőségek is feltárulhatnak. Elképzelhető lenne, hogy a „Corpus" leírásához alapul szolgáló, teljes példánynak nem csupán a címlapjáról, továbbá a reprodukcióra kerülő esetleges további részeiről készülne fényképfelvétel, hanem annak teljes terjedelméről. Ennek a mikrofilmlapon történő sokszorosítása ma már sem nem nehéz, sem nem túl drága. Talán nem is tűnik szükségszerűen utópiának az a vízió, hogy a világ nagyobb könyvtárai, ill. könyvtári hálózatai ilyen reprodukált formában — később akár a további századokét is — a világ teljes nyomdatermését begyűjthetik, ill. a kutatók számára randelkezésre bocsáthatják. A „Corpus" száma alatt őrzött mikrofilmlap azután nem igényelne a könyvtárakon belül semmiféle további feldolgozó munkát sem, hiszen annak mutatói minden reális szempontú keresésre megfelelő választ tudnak adni. Az is elgondolkoztató lenne, hogy a „Corpus" leíró része, vagyis a címleírás, kolláció stb. a teljes terjedelmű és mikrofilmlapon történő reprodukcióval együtt, ill. azon magán kerülne publikálásra. Ez esetben egy-egy példánnyal történő összevetés során az azonosításnál már valóban semmiféle kétely sem állhat elő. A „Corpus" egész vállalkozásának hatékonysága idővel még azzal is fokozható lenne, ha az „adatbank"-ot tároló számítógépet az érdeklődők saját termináljukról kérdezhetnék meg, így nem kellene megvárni a reprodukcióknak, ill. a mutatóknak mikrofilmlapon történő megjelentetését sem. A fentiekben elmondottak megvalósításának természetesen számos előfeltétele van. Mindenek előtt, amennyiben a szakértők véleménye szerint érdemes, szükséges a mostani, természetesen elnagyoltan vázlatos tervezetet pontos javaslattá érlelni, és azt a régi könyvekkel foglalkozókkal (könyvtárosok, bibliográfusok, antikváriusok stb.) megvitatni. Elengedhetetlennek látszik, hogy az immár kiérlelt formát öltött programot nemzetközi fórumok (UNESCO, IFLA stb.) támogassák mind erkölcsileg, mind anyagilag. Ismételten hangsúlyozni kell tehát a nemzetközi összefogás jelentőségét. Sokak azonos akarata és jói szervezett együttműködése nélkül a terv megvalósíthatatlan, hiszen annak egyik erőssége a decentralizált munkamegosztás. Ehhez azonban fontos, hogy már az elvek és a módszerek végleges kialakításánál is támaszkodni lehessen a nemzetközi együttműködésre. Elképzelhető természetesen az is, amint ez az ősnyomtatványok esetében történt, hogy egy jelentősebb állománnyal rendelkező ország gyűjteményei144