AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve

nek összesített számbavétele jelentené a kiindulópontot a „Corpus" munkálataihoz, vagy esetleg az összes régi nyomtatványnak mikrofilmlapon történő publikálása nyújtana ehhez alapot. FÜGGELÉK A 16. századi nyomtatványok világkatalógusának hasznosnak ígérkező segédletei. A nyomtatványoknak a „Corpus" számára készülő leírásakor a regisztrálásra kerülő adatok a műben található formában nyernek rögzítést. Ez a tudatos igénytelenség teszi lehetővé a munkálatok szinte azonnali megindítását, továbbá a leírás elkészítésének viszonylag egyszerű voltát. Természetesen ennek ára is van: a mutatókban a nevek és a címek — legalábbis eleinte — sokszor egymástól rendkívül eltérő alakban is szerepelhetnek. A „Corpus" hajlékony és így utólag is formálható rendszere megadja azonban a lehetőséget a szükséges korrekciókra. A névalakoknak a mutatók kapcsán említett utólagos egységesítésének, ill. helyesbítésének nem csupán technikai feltételei vannak. Helyes és kívánatos az elfogadásra kerülő névformáknak megállapításához elvi szempontokat kidolgozni, hogy azok azután a gyakorlatban következetesen keresztülvihetők legyenek. Érdemes akár már előzetesen — vagyis még az előtt, hogy a „Corpus"-ban előfordulna — az egységesen használandó névalakokat változataikkal együtt összefoglalni. Ennek megvalósítására két kiadvány körvonalai rajzolódnak ki: a szerzők és a címek számára a „Thesaurus scriptorum titulorumque", a nyomdahelyek és a nyomdászok, ill. kiadók esetében pedig a „Clavis typographorum librariorumque". Thesaurus Az előzőekben kifejtettek szerint tehát szükséges, hogy a 16. században megjelent nyomtatványok szerzőinek, de általában azok megjelentetése körül szellemi közreműködést végzőknek (fordító, kommentátor, szerkesztő stb.) neve, valamint a művek címe egységes alakban szerepeljen a „Corpus" mutatójában. Az uralkodók és szentek neveire — amint erről már szó esett — a latin nyelvű szerkesztés megnyugtató és jó megoldást jelentene. De számtalan más gond is akad. Ilyen pl. a nem latin betűkkel (görög, héber, cirill, arab stb.) író, ill. az ilyen nyelven dolgozó alkotóknak nemcsak országonként, hanem szinte gyűjteményenként eltérő névalakja. De olyan, nemzetközileg jelentősnek aligha nevezhető személy, mint a 16. században élt és magát magyar anyanyelvűnek valló Bartholomaeus Georgievits kiadványainak bibliografizálása során eddig már nem kevesebb, mint 75 egymástól eltérő névalakot sikerült regisztrálni a különböző kiadásokból, ill. a szakirodalomból. Helyesnek látszik az eddigi fontosabb katalógusok, bibliográfiák és biográfiák felhasználásával legalább a jelentősebb nevek felett némi áttekintést nyerni, hogy az egységes névalak kialakításához szükséges szem10 OSZK Évkönyve 1980 145