AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve

megosztással és a modern technika (számítógép, reprográfia) okos felhasználásával megoldható, ha nem is egyszerre és nem is túlságosan rövid idő alatt. De meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy világméretű összefogással belekezdjünk ebbe, és túljussunk a szakemberek körében ezzel kapcsolatban ma általánosan tapasztalható dermedt csüggedésen. A következőkben egy sor gondolat felvetésével megkíséreljük felvillantani a reményt, hogy mégis akad kiút ebből a zsákutcának tűnő helyzetből. Kikeresés A 16. századi nyomtatványok regisztrálásának első feltétele, amiről azonban általában nagyon kevés szó esik, ezeknek a gyűjtemények rendszerint igen jelentős, de ugyanakkor igen vegyes anyagából történő kikeresése. Ez természetesen több szempontból is nagyobb feladatot jelent, mint amivel az ősnyomtatványok esetében meg kellett küzdeni. Először is jóval több gyűjtemény (könyvtár, levéltár és múzeum) anyaga jön számításba, pedig a GW szerkesztősége — a VIII. kötet elején nem kevesebb mint 3211 tételből álló jegyzéket közölt azokról a könyvtárakról, amelyekben 15. századi kiadványt őriznek. Ezek után aligha lehet kétséges, hogy azoknak a gyűjteményeknek száma, amelyekben 16. századi nyomtatvány található, aligha kevesebb mint tízezer. Nagyon fontos tehát az ilyenekben kikeresni a számításba jöhető munkákat, ami esetenként természetesen egymástól eltérő munkamennyiséget igényel. Vannak gyűjtemények, sajnos nem túl nagy számban, amelyek már ma is pontos és teljes áttekintéssel rendelkeznek az általuk őrzött 16. századi kiadványokról. Ezen a téren — akárcsak az ősnyomtatványok esetében — példamutatóan élen jár az összetételében és mennyiségében is az egész világon vezető állománnyal rendelkező British Library, korábbi nevén a British Museum könyvtára. Évtizedek szívós és következetes munkájával egész kiadványsorozatot jelentetett meg az ott őrzött 15—16. századi nyomtatványokról. Ezt a jóval több mint 100 000 kötetes állományt országonként tárják fel, amelynek során ma már eljutottak odáig, hogy csak a német és olasz nyelvterülettől északra és keletre fekvő Európa kiadványainak publikálása hiányzik, ami azonban már sem mennyiségileg, sem minőségileg nem túlságosan jelentős. H. M. Adams arra vállalkozott, hogy olyan fontos város, mint az angliai Cambridge valamennyi kollégiuma valamint az ottani jelentős Egyetemi Könyvtár által őrzött és a 16. században Anglián kívül készült nyomtatványok katalógusát közreadja. Ebben 30 000 különböző nyomtatványt ismertet nagy részében egy, de néha tucatnyi példányban. Publikációja értékét nagymértékben fokozza, hogy leírása az ívj elek pontos kollációját is tartalmazza. E két mintaszerű angol példa követésére sajnos eddig világszerte viszonylag csak igen kevés könyvtár vállalkozott, jóllehet az ősnyomtatványok feltárását követően egyre több gyűjtemény kezdett a 16. századi állománya feldolgozásával foglalkozni, mégis publikáció formájában eddig csupán néhány tucat — nem is mindig a legfontosabb — tette katalógusát közzé. 135